A napi menük általában olyan ételek választékát jelentik, amelyeket az adott étterem az adott napon kínál. E rovatban heti rendszerességgel 3-4 éttermet látogatok meg, és értékelem az ebédélményeimet. Az értékelésem objektív és korrekt lesz – mindig csak azt az egy ételt elemzem, melyet az adott napon megkóstoltam. Ahogyan nálam lenni szokott, a kedvenc helyeim néha valahogy elrontanak valamit, míg az eddig nem kedvelt éttermek meglepően jól teljesítenek. Ez az élet rendje, és ilyenek a menük a mi kis városunkban is.
Levesbár (Polievkári), 2024. november 13.
A komáromi Levesbár egyedi koncepciójával levesekre specializálódott. Minden nap háromféle levest kínálnak, amelyeket salátával kombinálhatunk, méghozzá barátságos 7,50 €-s áron. A kezdeményezést nagyon pozitívan értékelem, hiszen a levesek a kedvenc ételeim közé tartoznak. Eddig kétszer rendeltem innen, így még csak ismerkedem a hellyel. Ezúttal lencselevest kolbásszal és tonhalas tésztasalátát választottam.
A leves nagyon forró volt, amit nagyra értékelek. Ízre átlagos, viszont kellemesen sűrű. A lencsén, kolbászon és burgonyán kívül nem igazán vettem észre más összetevőket, ami arra utal, hogy a többi alapanyagot valószínűleg a leves alapjává turmixolták.
A tonhalas tésztasaláta 80%-ban tésztából állt, amit hagyma, tonhal és rengeteg kukorica egészített ki. Véleményem szerint egy saláta legfeljebb 50% tésztát tartalmazhat ahhoz, hogy valóban salátának nevezhessük – így inkább tonhalas-kukoricás tésztáról beszélhetünk. Ettől eltekintve a tészta nagyon finoman volt ízesítve, könnyű és ízletes volt. Nem terhelt meg, így szívesen rendelném újra. Bár nem éri el az olasz specialitások szintjét, az összbenyomásom pozitív. A Levesbár kellemes meglepetést okozott, és biztosan visszatérek még hozzájuk.
Šťastie (Szerencse) Étterem, 2024. november 19.
A Šťastie Étterem Komáromban, a Kertész utca 4343/10. szám alatt található. Széles étel- és leveskínálatuk van, fő attrakciójuk pedig a „fogyassz, amennyit bírsz” akció, mindössze 6,50 €-ért. Elsőre nagyszerű ajánlatnak tűnik, de vajon valóban megéri?
Ezért az összegért sült tészták, sült rizs, 2-3 féle párolt hús zöldséggel, különféle sült ételek, sushi és desszertek közül lehet választani. Mivel lelkes ázsiai gyorsétterem-rajongó vagyok, egy csípős-savanyú levessel kezdtem. Ez azonban csalódást okozott – csípős volt ugyan, de alig savanyú.
A főétel sült tésztából, párolt csirkéből gombával és szószban, valamint néhány sült ételből állt. A párolt hús valóban finom volt: puha, kiválóan fűszerezett, és bőven volt benne gomba és zöldség. A tészta átlagos, zsíros és jellegtelen volt, ahogyan azt az ilyen helyeken megszokhattuk. A sült ételek és a tavaszi tekercs viszont teljesen kiábrándítottak – túlságosan zsírosak, hidegek és gyakorlatilag ehetetlenek voltak.
Kipróbáltam egy lazacos sushit is, de azonnal elriasztott a markáns halszag, ami kétségeket ébresztett a frissességét illetően. A desszertbe már bele sem kóstoltam, mert a zsíros falatok és a glutamátbomba kellemetlen érzést keltettek a gyomromban (és valószínűleg az artériáimban is).
Ha szereted a nagy adagokat, és nem zavar a közepes minőség vagy a zsíros ételek, ez az étterem neked való. De készülj fel rá, hogy a sült olaj szaga még órákkal később is elkísér majd. Nem tudom, mi kéne ahhoz, hogy újra visszamenjek, bár a párolt húsért talán megérné.
Kortina, 2024. november 22.
Előre szólok: teljesen lenyűgözött! De haladjunk sorjában, még ha kissé lelkesen is. Aznap a Kortina lencselevest kínált kolbásszal. Úgy voltam vele, rendben, ezt szeretem. Bár nem számítottam nagy durranásra, örömmel vártam. De ha tudtam volna, hogy életem egyik legjobb lencselevese vár rám, sokkal izgatottabb lettem volna.
Bár a fotó talán nem nézett ki étvágygerjesztően, a leves rendkívül sűrű és fantasztikusan fűszerezett volt. A füstölt ízeket néha zavarónak találom, de itt a minőségi szalonna tökéletesen kiegyensúlyozta a többi hozzávalót. A kolbász pontosan olyan volt, amilyennek lennie kell, a lencse tökéletesen megfőtt, és az adag bőséges volt. Már ettől a levestől jóllaktam, és egyben teljesen el voltam ragadtatva.
A második fogás sáfrányos-parmezános rizottó volt lazaccal és pisztáciával. Meglepődtem, hogy nem sült lazacot kaptam, hanem gravlaxot – sóban pácolt, nyers lazacot. Ez azonban kellemes meglepetés volt. A rizs tökéletesen krémes, mégis harapható volt. A friss lazac és a pisztácia kombinációja remekül kiegyensúlyozta az ételt.
Mivel a leves után már tele voltam, a rizottó felét hazavittem. 7,90 €-ért megérte, nem igaz? Otthon a konyhapultnál állva, hidegen megettem a maradékot, és tovább áradoztam az ízekről. Nem tudom, hogy a Kortina mindig ilyen szinten főzi-e a napi menüket, vagy csak szerencsém volt, de egy biztos: alig várom, hogy újra visszatérjek!
Zárszó
Ezek voltak az ebédeim ezen a héten. Nincs olyan étterem, amely minden nap tökéletes lenne. Ezért arra buzdítalak, hogy próbálj ki új helyeket, fedezz fel olyan éttermeket, ahová talán soha nem mennél el, vagy kényeztesd magad néha egy drágább ebéddel. Támogassuk a helyi gasztronómiát, és tegyük különlegesebbé az ebédszüneteinket – akár csak egy jó étel keresésével. 😊
(alex)