A Komáromi Jókai Színház 2026 tavaszán új bemutatóra készül: színpadra állítja a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című, legendás magyar zenés színpadi művet. A produkcióról sajtótájékoztatón beszéltek az alkotók, és már most egyértelmű: nem múzeumi rekonstrukció, hanem mai ritmusú, összművészeti, erősen mozgásközpontú előadás születik – úgy, hogy közben tisztelettel adózik az eredeti szöveg és szellemiség iránt.
Sajtótájékoztató 2026. február 27.
Alkotók a sajtótájékoztatón: rendezés, koreográfia, dramaturgia, zene
A sajtóeseményen bemutatkoztak a produkció meghatározó alkotói és szereplői. A résztvevők között volt Gál Tamás igazgató, aki a próbafolyamat kapcsán hangsúlyozta: bár a rendezői feladatok jelentős része a mozgásszínházi koncepció miatt más arányokat kap, a színészi-prózai jelenetek „rendbe rakása” és az előadás színészi fókuszának tisztázása kiemelt feladat.
A produkció rendező–koreográfusa Gergye Krisztián, aki a darabhoz való közelítését egyértelműen kijelölte: a dalok legendás erejét és univerzalitását megőrizve olyan színpadi nyelvet keres, amely hitelesen működik a 21. század felgyorsult világában is. Mint elhangzott, a cél nem pusztán „elmondani és elénekelni” a történetet, hanem olyan összművészeti helyzetet létrehozni, ahol szöveg, mozdulat, ének és színpadi jelenlét egyenrangú partnerei egymásnak – a kimondott mondat mögé társuló gesztus pedig tágítja az értelmezés terét.
A dramaturgiai munkát Finta Viktória jegyzi, aki arról beszélt: a szövegkönyv módosítása során alapvetően az eredeti mondatok és jelenetek maradnak, a változtatások lényege inkább a sorrendek, hangsúlyok, ritmusok újragondolása. A cél az volt, hogy a néző ne csak azt kövesse, „mi történik”, hanem azt is: miért érzünk úgy, ahogy, és mitől lesznek a helyzetek érzelmileg és gondolatilag is megkerülhetetlenek.
A sajtótájékoztatón elhangzott: a módosított szövegkönyvet a jogutódok jóváhagyták, így a komáromi közönség egy korábban nem játszott, sajátos szerkezetű verziót láthat.
Miért kerül előtérbe a „képzelt riport”, és miért nem „a fesztivál”?
Az alkotók külön hangsúlyozták: ebben az előadásban a hangsúly – szándékosan – a „képzelt riport” felé tolódik, nem a popfesztivál leíró-realista ábrázolása felé. A történet több idősíkban, visszatekintésekben, víziókban, fesztiváli eufóriában és szélsőséges tudatállapotokban is mozog; ezért nem mindig az a fontos, hogy „pontosan hol vagyunk” időben és térben, hanem hogy milyen belső állapotban.
A fesztiválvilág így nem díszletként, hanem élményként és tudatállapotként lesz jelen: emlékezet, álom, jelen, képzelet egymásba játszik és ebből áll össze az a bizonyos „riport”, amelyet a szereplők (és a nézők) újra és újra megírnak magukban.
Kiss Szilvia Eszterként: „mindenki Esztere”
A női főszerepet, Esztert Kiss Szilvia alakítja. A színművésznő arról beszélt: tudatosan nem akarta magát korábbi feldolgozásokhoz mérni, inkább a saját Eszter-olvasatát kereste. Az ő Esztere nem „egy” Eszter, hanem egy olyan figura, akibe – a szándék szerint – bárki bele tudja képzelni magát.
A jelmezekről is szó esett: a látványvilág nem nosztalgiára épít, hanem arra a felismerésre, hogy a hippi-korszak elemei ma is vissza-visszatérnek, és egy mai fesztiválon is „megállnának”. A jelmez a karakter sorsát is követi: ahogy Eszter belső világa szétesik, úgy változik, „forgácsolódik” a kosztüm is, azaz a vizuális réteg nem dekoráció, hanem jelentés.
Szabó Viktor Józsefként: nem fekete-fehér történet
Szabó Viktor
Szabó Viktor a sajtótájékoztatón arról beszélt: számára a darab egyik izgalma, hogy most „a másik oldalról” találkozik a történettel, hiszen Józsefet alakítja, aki könnyen válhatna egydimenziós figurává. A csapat célja viszont épp az, hogy ne telepedjen rá evidens ítélet a karakterekre: ne legyen egyértelműen „jó” és „rossz”, inkább a határmezsgye érdekelje a nézőt, ahol az emberi döntések billegnek.
A szándék az is, hogy a prózai részek ne puszta átvezetők legyenek a dalok között: a készítők kifejezetten törekednek arra, hogy a jelenetek mélységet, kérdéseket, sűrűséget kapjanak és ettől a történet a mostani generáció számára is érvényes tud maradni.
Élő zenekar a színpadon – ismert dalok „újraszínezve”
A produkciót élő zenekar kíséri, ami a műfaj egyik kulcsa: a dalok nemcsak ismertté, hanem közösségi emlékezetté váltak. A zenei munkáról Emmer Péter beszélt: sok néző úgy is ismeri ezeket a számokat, hogy nem feltétlenül köti őket musicalhez és ez egyszerre előny és felelősség. A koncepció szerint nem „szétcincálják” a dalokat, inkább mai fényekkel, finom hangszerelési megoldásokkal új színeket kapnak, alkalmazkodva a rendezéshez és a koreográfiához.
Emmer Péter
A zenekar tagjai a tájékoztatón elhangzottak szerint:
- Pálinkás Andrássy Zsuzsanna – billentyű,
- Mézes Zoltán – basszusgitár,
- Varjú Attila – dob,
- (valamint a gitáros poszt is része az összeállításnak).
A zenészek színházi jelenléte technikailag is más: itt a zene nem önálló „show”, hanem a színpad pillanatnyi történésének van alárendelve. A fókusz mindig az, ami ott és akkor megszületik.
Mozgásszínház, fiatalokkal: 100 jelentkezőből 12 táncos a színpadon
A produkció mozgásvilága kiemelt szerepet kap. A táncos válogatóval kapcsolatban elhangzott: pontosan száz jelentkezőből választották ki a résztvevőket, végül 12 táncos maradt a csapatban (a kiválasztás eredetileg 14 főre szólt, de két fiatal később visszamondta). Az alkotók azt emelték ki, hogy a fiatalok nyitottsága, bátorsága és színpadi jelenléte lehetővé teszi: a mozgás ne puszta koreográfia legyen, hanem költői képeket, sorsokat, asszociációkat hordozzon.
Fontos alkotói állításként hangzott el: az előadáson belül nincs rangkülönbség színész és táncos között. „Mindenki egyenrangú színpadi lény”, és ez adja a produkció közösségi erejét.
A sajtótájékoztatón elhangzottak alapján a komáromi verzió kulcsszavai: közösség, szabadságvágy, mai fesztivál-élmény, összművészet, mozgás, és egy olyan történet, amely nem lezár, hanem kérdez. A cél nem az, hogy mindent előre „elmagyarázzon”, hanem hogy a nézőt bevonja abba a belső utazásba, amelyben a képzelet, az emlékezet és az emberi viszonyok egyszerre válnak színpadi valósággá.
(lk)
