Hevesi Krisztina előadása előtt beültem egy barátnőmmel kávézni, és a most nagyon trendinek számító Pumpkin spice lattémat kortyolgatva figyeltem a Matica felé igyekvő hölgyeket. Az utóbbi időben sajnos azt tapasztaltam, hogy az emberek többsége – tisztelet a kivételnek – nem öltözik ki egy-egy színházi eseményre, kiállítás megnyitóra. Valamiért – ami könnyen lehet, hogy az előadás címe volt: Nőnek lenni jó – A bennünk elő istennők – Hevesi Krisztina estjére a hölgyek döntő része igazán csinos ruhát öltött magára. Már ekkor éreztem, hogy ez az előadás többet ad majd, mint amennyit előzetesen vártam. És nem kellett csalódnom!
Az ismert és igen népszerű szexuálpszichológus előadása elején az ókori mitológiákból és a mesékből hozott fel az intim együttlétekre utaló példákat. Én most csak egyet említek meg ezek közül, és csak címszavakat használok, a többit Önökre bízom. Csipkerózsika, egy féltő apa, a tű mozgása a rokkában, a vér kibuggyanása, a rózsabokor összezáródása, majd a megfelelő királyfi előtti szétnyílása, a csók hatására a lány arcán megjelenő pír. Összekötötték? Bevallom, eddig én sem gondoltam így erre a mesére, de ezek után biztosan szemfülesebb leszek a Disney rajzfilmeknél.
A hétköznapok valósága viszont az, hogy ahol a mesék véget érnek, ott kezdődik a házasság. Hogy hogyan legyünk jó szeretők egy házasságban, arra vonatkozóan egyik történet sem nyújt nekünk támpontot, sőt még csak egy lábjegyzetben sem tesznek említést erről a hogyanról. A házasságok leginkább praktikus gazdasági közösségekké alakulnak át, ahol a „Vetkőzz, akarlak!” egy idő után „Vetkőzz, sötéteket mosok”-ká silányul. A kapcsolat kiüresedik, a szexuális együttlétek heti egy alkalomra (szombat!) redukálódnak, a nagyon ügyes párok még mondjuk szerda környékén összemaszatolnak valamit. Így van ez a világ minden táján, Európától kezdve Afrikán át Ázsiáig és Amerikáig.
A statisztikák azt mutatják, hogy a nők több intimitásra, a férfiak több szexre vágynak. Amikor ez megfordul, akkor teljesen felborul a világ rendje. Egy kapcsolatban pedig nem az az ideális állapot, amikor mindkét félnek egyenlő a szexuális étvágya, hanem az, ha a férfi egy kicsivel többször akarja, azonban mindig a kevésbé aktív félhez kell igazodni, és az ő étvágyát kell különféle praktikákkal növelni.
Abban szerintem egyetérthetünk, hogy a szex a felnőttek legjobb játéka, amiről beszélni kell, az azonban korántsem mindegy, hogy mindezt hogyan tesszük. Hevesi Krisztina az egyik kliensével folytatott beszélgetése során a lehető legjobb értelemben feltalálta a spanyol viaszt. A pár éppen javában a babaprojekten dolgozott, de a kicsi csak nem akart megérkezni. Mi szokott ilyenkor történni? Kötelező módon a peteéréskor kell – ha akarsz, ha nem – a pároddal összebújni. Ez a férfiak számára a leglelombozóbb dolgok egyike. A doktornő ekkor állt elő a javaslattal: „Reggel mondd azt a párodnak, hogy hihetetlenül erotikus álmod volt. Erre a férfi megkérdezi, hogy mi volt az? Te pedig válaszold azt, hogy majd este elmeséled.” Ugyanez alkalmazható akkor is, ha egy szexuális fantáziádat szeretnéd megvalósítani. Mondd el úgy, mintha álmodtad volna. Aztán, ha a párodnak is bejön, akkor megvalósítjátok együtt. Ha nem, akkor egyértelmű lesz, hogy neki ez nem tetszik.
Nem csupán a peteéréskor kötelezővé váló intim együttlét tud lohasztó lenni, de sok esetben a nem megfelelő környezeti tényezők is kedvét szeghetik a lepedőakrobatikának. Ilyen a váratlanul ránk nyitó kisgyerek, a napi stressz, a munkahelyi problémák, a befizetetlen csekkek…Sok esetben az történik, hogy egy teljesen triviális helyzet miatt együtt kezdenek el szorongani a párok. A nő például felszed pár kilót, elkezdi takargatni magát, feszült lesz az együttlét során. Holott mutassanak nekem egy férfit, aki szex közben olyat mondott Önöknek, hogy „hopsz, van egy kis narancsbőröd, hagyjuk abba és öltözz fel!” Ugye, hogy nem történt ilyen? A férfiak semmitől nem indulnak be jobban – és nem érzik magukat szexistennek – mint annak a látványától, ha egy nő élvezi a szexet. Ha ez elmarad, akkor az a férfi teljesítményére nagy kihatással bír. Könyörgöm, már csak ezért se szeretkezzenek lekapcsolt lámpánál, a takaró alatt misszionárius pózban! De ugyanez a szituáció megtörténhet fordítva is. A férj az irodában felejt egy fontos dokumentumot, amit nem kellett volna. Az esti együttlét során ezen kezd el kattogni az agya, a vágya pedig lelombozódik. Nem mindegy, hogy a párja hogyan reagál erre. Ha azt vágja a fejéhez, hogy „mi van, már nem tetszem?” vagy „mi van, szeretőt tartasz?” az könnyen merevedési problémákat idézhet elő, miközben közben a férfi már rég elfelejtette, hogy mi is volt a kiváltó ok…
Ódákat lehetne zengeni még a Barbie-effektusról (Figyeljék csak meg, hogy magassarkú nélkül is lábujjhegyen tipeg, de egy icipici vonal sincs, ami azt a kis nyílást jelölné, ellentétben a milói Vénusszal, akinek ugyan nincs szoborszépségű arca, de olyan tökéletes ajkai vannak odalent, hogy csak na…), az elkényeztetett férfiakról, a pornó hazugságairól és a social media negatív hatásairól, de akkor biztos nem olvasnák végig ezt a cikket.
Két bekezdés azonban még engedjenek meg nekem. Az első a tantra, ami azt mondja, hogy a nők, mivel Shakti istennő képére teremtődnek, tökéletesek és ők a szex tudói. Azt hiszen, hogy ez a bekezdés ilyen rövid is marad, mert ehhez több hozzáfűznivalóm nekem sem lehet. (Talán csak annyi, hogy újra felhívjam a figyelmet arra, hogy szeretkezés közben ne kapcsoljuk le a villanyt, mert akkor beengedjük a démonokat. Kik a démonok? Hát mondjuk a szomszéd lány vagy az új kolléganő. És nem azért, mert ő a gaz csábító, hanem azért, mert ha a partnerem nem lát engem, akkor mire fog hagyatkozni? Értelemszerűen a fantáziájára!)
A második pedig a párkapcsolati elégedettség ívét szemlélteti. Minden kapcsolat elején eszméletlenül gyorsan magasra jutunk, majd rekordgyorsasággal zuhanunk a mélybe. Amennyiben ezt túléli a kapcsolat, akkor csigalassúsággal ugyan, de megindul újra az emelkedés. A hosszú ideje együtt élő pároknál pedig megeshet, hogy az elégedettség még magasabb lesz, mint a kapcsolat elején. Élhetjük úgy is az életünket, hogy a partnerünk negatív tulajdonságaira koncentrálunk (már megint nem kapcsolta le a villanyt, már megint szanaszét hagyta a cipőjét, amikor hazaért) vagy arra, hogy milyen jó, hogy velünk van, hogy hozzánk jött haza, hogy minket ölel át. Csak sokan még nem döntötték el, hogy egy jó párkapcsolatot vagy egy jó pár kapcsolatot szeretnének az életben, de ez már átvezet bennünket Hevesi Krisztina egy másik előadásához, amit remélem, hogy a jövőben hallhatunk Komáromban is.
(se), foto: Virágh Mária
