Ha Firenzében sikerült, Komárom miért ne próbálhatná meg? Teszi fel a kérdést Varju Tamás világot járt bőrmíves, aki harmadik éve szervez bőrmíves tábort, hogy átadja a mesterség csínját-bínját kicsiknek és nagyoknak. Küzdelmét már a város és az erőd is támogatják.
„Harcos világot élünk. Itt pihenünk, relaxálunk és élvezzük az alkotást” – kezdi az Újvár árnyékos folyosóján a neves bőrmíves. – „A tábor végeredménye egy színvonalas termék, az első évben egy bugyelláris, tavaly egy fűzésekkel díszített nadrágszíj, az idén egy pénztárca. Ha az ember szereti, amit csinál, élvezi, amit készít, miközben kreatív is, és jól érzi magát a többiekkel, ez a négy szál összefut, később pedig kifejlődhet ebből egy oktató központ. Mert nem rózsás a helyzet, ami a bőrmíves utánpótlást illeti. És ott van még a történelem is! Az 1850-es években több száz mester dolgozott bőrrel Komárom városában. Ha Firenze meg tudott lépni ilyesmit, akkor Komáromban miért ne sikerülne?” – fogalmaz Varju Tamás.
A háziasszony, vállakozó és a fémműves
„Lovakat tartunk, mindig is szerettem a bőr illatát” – néz rám odabent, a tágas helyiségben Jalsovszky Izsák Eleonóra három gyermekes háziasszony, vállalkozó – „Tavaly nyáron bukkantam a tábor hirdetésére, de már nem fértem bele a keretbe. Annál jobban meglepett, amikor ősszel felhívott Tomi , hogy havonta csinálnak worshopokat, és jöhetek. Így alakult ki a mi kis báziscsapatunk. Készítettünk bőrből kártyatartókat, szemüvegtokot. Fonunk, varrunk, Tomi kézzel tanít bennünket bőrt varrni” – sorolja a fiatal hölgy, majd elmeséli hogy, társaival elnevezték a bőrmíves alkalmakat ,,lélekbalzsamnak,, mert innen mindenki kisimultan megy haza. – „A család már megszokta, hogy anyának vannak ilyen dilijei, amikor nyugalomra vágyik, átszellemül, és egy kicsit önmegvalósít, alkot, tanul valamit és egy nagyon jó közösségben csinálja. Fantasztikus, hogy mindezt az erődben, ezen a gyönyörű helyen tehetjük” – véli Nóri.
A Vámosladányi Ďurďonovič Adrián hegesztő és lakatos fémműves, hobbiból nemn akármilyen veterán motorokat újít fel és restaurál „Tomi egyszer készített nekünk pár veterán motornyerget, onnét az ismerettség, Tavaly meghívott a táborba, és annyira megtetszett, hogy a báziscsapat tagja is lettem. Jó energiák vannak itt. Tetszik, ahogy Tamás tovább akarja adni ezt a hagyományos mesterséget, mert kevés a szakember, a műhely. A művészet felől fogja meg a dolgokat, a táborban előad művészettörténész, grafikus, minden évben megnézzük az erődöt, érdekes előadásokat hallgatunk. Ő maga például páratlan antik szerszámkészletéről beszélt. Kemény anyagokkal dolgozom a munkában, jó a puha bőrt minőségi alapanyagot érinteni. Imádok itt lenni” – végződik Adrián vallomása.
Portugál szál
A rimaszombati Szabó Bea ötvösnek tanul, Portugáliában, él, Aljezur városában lakik. Szabadidejét pedig már második éve úgy tervezi, hogy Komáromban, a bőrmíves táborban lehessen. „Tetszik Tamás lelkesedése a szakmája iránt, és ez rám is átragadt. A társaság is remek, jó tempóban lehet tanulni. Tamás odafigyel ránk, részletesen megtanulom, amit szeretnék, a színvonal magas. A tavalyi tábor után Tamás segített beszerezni alapszerszámokat, és összerakott egy kezdőcsomagot bőrből, amit postán elküldött nekem Portugáliába. Amikor visszamentem, egyből elkezdhettem gyakorolni. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, folyamatosan küldök fotókat az általam készített ékszerekről Tamás visszajelez, tanácsokkal lát el, átkonzultaljuk az esetleges finomításokat részleteket, Sokat segít távúton.” – tudatja Bea.
Kerekedik a történet
A tizenharmadik órában vagyunk. Mondja Varju Tamás bőrmíves, majd bevallja, hosszú távú céljai is vannak a felnőttek és gyermekek részére szervezett nyári bőrmíves táboroknak. Szakmai továbbképző központot oktatóközpontot alapítanak. A báziscsapat már itt van, később lehet duplázni a foglalkozásokat, bővíteni a munkát. „Folyamatosan épülünk, szépülünk, bővülünk.
Ez nem csak a résztvevők munkáin látszik. Amikor tudjuk, a szerszámkészletet is folyamatosan bővítjük. Egyre nagyobb perspektíva felé nyitunk. Most már az erőddel és a várossal, két fő támogatónkkal is együtt dolgozunk. Sikerült vendégdiákokat beszerveznünk erődlátogatásra, utána tartottam nekik egy workshopot szakmai bemutatót, majd kulcstartókat készítettünk az erőd logójával. És folyamatosan jönnek az újabb ötletek, amelyeket fokozatosan megvalósitunk,az együttmükodés keretében.
Egyre többször turisták is bekukkantanak a kis műhelyünkbe. Kerekedik a történet” – fejezi be a bőrmíves mester.
(kj)
Fotók: a szerző
