Egy Facebook-bejegyzéssel kezdődött, néhány hónappal később pedig már az első képzésen ült. Ami kezdetben kíváncsiság és lelkesedés volt, abból fokozatosan hivatás, majd egy fejlődő vállalkozás született. A 27 éves, kétgyermekes édesanyával arról beszélgettünk, hogyan találkozott a maderoterápiával, miként jutott el Gútáról és Marcelházáról Komáromba, miért tartja fontosnak a folyamatos tanulást, és hogyan válhat egy kezelés során a szakmai kapcsolatból valódi bizalom.
– Kezdjük veled. Ki vagy te a vállalkozás mögött?
Huszonhét éves vagyok, két kislány édesanyja. Mira hatéves, Izabella pedig két és fél éves, így jelenleg természetesen elsősorban körülöttük forognak a mindennapjaim. Most egy új időszak kezdődik nálunk, hiszen az egyikük iskolába, a másik óvodába készül. Ez számomra is változást jelent: szeretnék ismét több időt és energiát fordítani a szalonra, elsősorban annak fejlesztésére és marketingjére.
Eredetileg gútai vagyok, ott jártam alapiskolába, majd Komáromban, a Marianum Egyházi Iskolaközpont gimnáziumában tanultam. Később Marcelházára kerültem, ahol a családi életünk mellett tulajdonképpen a vállalkozásom története is elkezdődött.
– Hogyan találkoztál először a maderoterápiával?
2022-ben hallottam róla először. Addig gyakorlatilag semmit sem tudtam a maderoterápiáról. Egy ismerősöm Facebook-bejegyzésében találkoztam vele, utánanéztem, és nálam tényleg szerelem volt első látásra.
Még aznap elkezdtem keresni, hol lehetne ezt megtanulni. Annyira magával ragadott, hogy nagyon gyorsan elkezdtem készülni rá: beszereztem az eszközöket, létrehoztam a közösségi oldalaimat, információkat gyűjtöttem, és két hónappal később már az első képzésen vettem részt.
Tulajdonképpen már a tanfolyam idején elkezdtem építeni azt a közösséget is, amelyből később a vendégköröm kialakult.
– Az első pillanattól tudtad, hogy ebből vállalkozást szeretnél?
Nagyon gyorsan eldőlt bennem. Természetesen az elején még gyakorlásról és tapasztalatszerzésről volt szó. Gútán és Marcelházán dolgoztam ismerősökön, szerettem volna minél biztosabbá válni abban, amit csinálok.
Marcelházán aztán egyre többen kezdtek érdeklődni. Nemcsak helyiek érkeztek, hanem a környező településekről, sőt Komáromból is rendszeresen jártak hozzám. Egy idő után annyira megnőtt az érdeklődés, hogy már csak Marcelházára kellett koncentrálnom.
Ekkor fogalmazódott meg bennünk először komolyan, hogy Komáromban is lenne helye egy ilyen szolgáltatásnak.
– Hogyan indult a komáromi történet?
Először a vásárcsarnokban kezdtünk. Nem tudhattuk előre, hogyan fogadja majd a város a szolgáltatást, ezért tudatosan egy költséghatékonyabb megoldással indultunk.
Szerencsére hamar bebizonyosodott, hogy van rá igény. Egyre több vendégünk lett, és egyszer csak azt éreztük, hogy minden szempontból kinőttük az első helyünket.
A komáromi szalont 2023 decemberében nyitottuk, így igazán 2024-től indult el az itteni működés.
– Ekkor már nem egyedül dolgoztál. Hogyan alakult ki a csapat?
Komáromban eleve úgy indítottam el a szalont, hogy szükségem volt valakire, akire nyugodtan rá tudom bízni a mindennapi munkát. Akkor már várandós voltam a második gyermekemmel, ezért különösen fontos volt számomra, hogy a szalon nélkülem is stabilan tudjon működni.
A komáromi szalon élén kezdetben Domcsi állt, ő volt az, aki az első időszakban vitte a helyi működést. Ahogy azonban egyre nőtt a vendégkör, hamar világossá vált, hogy egyetlen ember már kevés lesz.
Közben szerettük volna a szolgáltatásainkat is tovább bővíteni, és a maderoterápia mellett a masszázst is hangsúlyosabban beépíteni a kínálatba. Így került hozzánk Klaudia, aki wellness masszőrként érkezett a szalonba.
Azóta ő is rengeteget fejlődött, továbbképezte magát, és ma már nemcsak kiváló wellness masszőr, hanem nagyszerű maderoterapeuta is. Számomra különösen fontos, hogy olyan emberek dolgozzanak mellettem, akik nem egyszerűen elvégzik a feladatukat, hanem szeretnének tanulni, fejlődni, és valóban odafigyelnek a vendégekre.
A maderoterápia iránti érdeklődés ugyanakkor meglehetősen szezonális. A legerősebb időszak általában márciustól június végéig tart, amikor sokan a nyárra szeretnének formába kerülni. Ilyenkor különösen fontos, hogy megfelelő kapacitással tudjuk fogadni a vendégeket.
– Sokan valóban tavasszal kezdenek el gondolkodni azon, hogy nyárra változtatnának az alakjukon. Nem késő ez egy kicsit?
Fontos reális elvárásokkal érkezni. Néhány hét alatt nem lehet csodát tenni. Ha valaki nyárra szeretne látványosabb változást elérni, annak érdemes jóval korábban elkezdenie foglalkozni magával.
Mi ősszel és télen is gyakran mondjuk, hogy „a nyári forma ősszel és télen készül”. Ez nem csupán egy jól hangzó marketingmondat. Sokkal célravezetőbb hosszabb távon, tudatosan gondolkodni, mint néhány héttel a strandszezon előtt mindent egyszerre megváltoztatni.
Az önmagunkra fordított időnek és figyelemnek nem kellene kizárólag egy rövid, nyár előtti időszakra korlátozódnia. Az egész éves tudatosság sokkal többet jelent.
– Hogyan lehet valakiből maderoterapeuta? Elég hozzá egyetlen tanfolyam?
Létezik egy alapképzés, amely általában egynapos. Az én első képzésemen körülbelül egy óra volt az elméleti rész, a nap további részét pedig a gyakorlat tette ki. Megismertük az eszközöket és azt, hogyan kell velük dolgozni.
Én azonban már az első képzés után azt éreztem, hogy szeretnék mélyebbre menni. Sok kérdés maradt bennem, ezért további képzéseken vettem részt és rengeteget olvastam.
Különösen fontosnak tartottam, hogy jobban megértsem a nyirokrendszer működését és azt, hogy egy-egy alkalmazott technika mögött milyen élettani összefüggések állnak. Ezért nyirokmasszázs-képzésen is részt vettem.
Amikor később én tanítottam a lányokat, igyekeztem nekik is minél több háttérinformációt átadni, hogy ne pusztán mozdulatokat tanuljanak meg, hanem értsék is, mit és miért csinálnak.
– Tehát nálad fontos, hogy ne álljon meg a tudás egy elvégzett tanfolyamnál.
Nagyon. Szerintem ebben a szakmában is folyamatosan fejlődni kell. Egy képzés jó alapot adhat, de utána ugyanúgy szükség van önképzésre, további tanfolyamokra, tapasztalatra és arra, hogy az ember merjen kérdezni.
Fontosnak tartom azt is, hogy minden vendéget egyénileg kezeljünk. Vannak olyan egészségi állapotok, amelyek mellett bizonyos kezelések nem javasoltak, ezért a megfelelő tájékozottság és a felelősségteljes hozzáállás alapvető.
– A beszélgetésből az is érződik, hogy számotokra ez több egyszerű munkánál. Mit szeretsz benne a legjobban?
Nagyon szeretem azt a bizalmat, ami kialakul a vendégekkel.
Előfordul, hogy valaki már az első alkalommal olyan személyes dolgokat mond el nekünk, amelyeket valószínűleg egy egyszerű utcai találkozás során soha nem osztana meg. Jó érzés, amikor valaki ennyire megbízik bennünk.
Persze meg kell tanulni különválasztani a munkát és a magánéletet. Vannak történetek, amelyeket könnyebb ott hagyni a szalonban, és vannak emberek, akikhez idővel közelebb kerülünk. Olyan is történt már, hogy egy vendégből később barátnő lett.
Sok vendégnek a kezelés ideje arról is szól, hogy egy kicsit kiszakadjon a mindennapokból. Beszélgetünk, meghallgatjuk egymást, kialakul egy személyes kapcsolat. Szerintem egy szolgáltatás minőségét nemcsak az határozza meg, hogy technikailag hogyan végezzük el, hanem az is, hogyan érzi magát közben az ember.
– Kik járnak hozzátok? Továbbra is elsősorban nők?
A vendégkör nagyobb részét továbbra is nők alkotják, de azt látjuk, hogy a férfiak is egyre nyitottabbak az ilyen jellegű kezelésekre és általában arra, hogy tudatosabban foglalkozzanak önmagukkal.
Korábban sok férfi úgy érezhette, hogy bizonyos szolgáltatások egyszerűen „nem férfiaknak valók”. Ez ma már egyre inkább változik.
– Mit üzennél annak a férfinak, aki gondolkodik rajta, de még mindig furcsának érzi, hogy bejelentkezzen?
Azt, hogy egyáltalán nem ciki. Szerintem ma már teljesen természetes, hogy egy férfi is foglalkozik magával, az ápoltságával, a közérzetével és azzal, hogy időnként ő is kikapcsolódjon.
Önmagunkra időt fordítani nem női vagy férfi kérdés.
– Két kisgyermek, család és egy fejlődő vállalkozás. Nehéz volt mindezt egyszerre kézben tartani?
A fizikai munkát viszonylag korán átadtam, amikor várandós lettem, de a háttérben rengeteg intéznivaló maradt. Arra figyelni, hogy minden működjön, közben pedig ne stresszeljem túl magam, nem volt egyszerű.
Ebben azonban hatalmas segítséget jelentett és jelent ma is a férjem támogatása. Ketten vagyunk a cégben, és bár maga a beauty terület természetesen inkább az én világom, ő a háttérből gyakorlatilag minden ötletem mellett ott áll.
Ha valamibe belevágok, támogat benne, segít átgondolni és megvalósítani. Sok olyan háttérmunka és feladat van, amit kívülről talán nem is lát az ember, de ahhoz, hogy egy vállalkozás jól működjön, ezek ugyanolyan fontosak.
Nagyon sokat jelent számomra, hogy nem egyedül kell mindent megoldanom, hanem van mellettem valaki, aki hisz az elképzeléseimben, támogatja a döntéseimet, és segít abban, hogy az ötletekből valóban megvalósítható dolgok legyenek.
Voltak megterhelő időszakok, de utólag azt mondom: ezek a lépések mind kellettek ahhoz, hogy ma itt tartsunk.
Most pedig egy újabb szakasz következik. Ahogy a gyerekek nagyobbak lesznek, szeretnék ismét aktívabban részt venni a szalon életében, a kommunikációban és a marketingben.
– Ha visszagondolsz arra a 2022-es Facebook-bejegyzésre, gondoltad volna, hogy néhány év alatt idáig jut ez a történet?
Nem hiszem, hogy akkor ennyire előre láttam volna.
Csak azt tudtam, hogy nagyon megtetszett valami, szeretném megtanulni, és szeretnék jó lenni benne. A többi lépésről lépésre alakult.
Talán éppen ezt szeretem benne a legjobban: egy kíváncsiságból indult az egész, aztán szenvedély lett belőle, a szenvedélyből pedig munka és egy olyan közösség, amely folyamatosan fejlődik.
„Ha tudok segíteni, akkor hadd segítsek”
Beszélgetés Beke Klaudiával a masszázsról, a bizalomról és az emberi kapcsolatokról
Végtelenül szimpatikus, kedves és közvetlen egyéniség. Beke Klaudiával már az első találkozáskor könnyű megtalálni a közös hangot, és minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy vendégei hamar bizalmukba fogadják és megszeretik. A masszázsban és a maderoterápiában olyan hivatásra talált, amelyben az emberi közelség, a bizalom és a segíteni akarás egyszerre kap szerepet. Ahogy beszélgetésünkből kiderül, ma már úgy érzi: talán nem is ő választotta a masszázst, inkább a masszázs találta meg őt.
– Amikor elkezdted, Berni sokat segített neked, egymáson is gyakoroltatok. Közben azt is megtapasztalhattad, hogy a masszázs és a maderoterápia bizony kemény fizikai munka. Eleinte nehezebb volt, mára azonban láthatóan belejöttél. Ráadásul úgy tűnik, nemcsak jól csinálod, hanem igazán meg is szeretted.
Igen, így van.
– Miért masszírozol? Miért éppen ezt választottad, és mi az, ami ennyire megfogott benne?
Őszintén úgy érzem, hogy nem én választottam a masszázst, hanem valahogy a masszázs választott engem. Mintha ez lenne az én utam, valami, ami valahol meg volt írva nekem.
Mindig is motivált az, hogy segítsek az embereknek, hogy valami jót adhassak nekik. A masszázsban pedig megtaláltam ennek egy egészen különleges formáját.
Jó érzés látni, amikor valaki feszülten, fájdalmakkal vagy egyszerűen csak kimerülten érkezik hozzám, majd a kezelés végén könnyebbnek, nyugodtabbnak és felszabadultabbnak érzi magát. Szeretem, hogy annak, amit csinálok, közvetlen és valódi hatása van.
Fizikailag természetesen megterhelő munka, de rengeteget ad vissza. Szeretem a vendégeimet, szeretek velük foglalkozni, és jó érzés látni, amikor sikerül ellazulniuk, kikapcsolódniuk. Sokszor közben nagyon jót is beszélgetünk.
Úgy érzem, nemcsak a testtel dolgozom, hanem valamilyen szinten az ember lelkét is megérintem. Minden ember más, minden test más, ezért folyamatosan tanulok, figyelek és fejlődöm.
Talán éppen ezért szeretem ennyire. Mert annak, amit csinálok, számomra nemcsak szakmai, hanem emberi értéke is van. Jó érzés tudni, hogy a kezeimmel, a figyelmemmel és a tudásommal segíthetek valakinek abban, hogy jobban érezze magát.
És talán ez az, ami miatt egyre inkább úgy érzem: nem egyszerűen masszírozok – ez az, amiben igazán önmagam lehetek.
– Azt mondják, a fogorvosnak is van fogorvosa. Akkor a masszőrnek is van masszőre, a maderoterapeutának pedig maderoterapeutája?
Persze. Nekem Berni.
– Tehát szükség esetén egymásnak is tudtok segíteni? Ha valahol fáj, feszül, vagy éppen nektek van szükségetek egy kis regenerálódásra?
Igen, természetesen.
– A szakmában úgy érzed, hogy van még hová fejlődnöd? Szeretnél további technikákat, új masszázsfajtákat elsajátítani?
A maderoterápia területén úgy érzem, azt, amit szerettem volna, már elsajátítottam, de a masszázsban mindenképpen szeretnék még tovább fejlődni.
Ez egy olyan terület, ahol szerintem soha nem lehet azt mondani, hogy az ember már mindent tud. Mindig vannak új technikák, új tapasztalatok, és maguk a vendégek is rengeteget tanítanak.
– Van már konkrét elképzelésed arról, mi lenne a következő lépés?
A lávaköves masszázst mindenképpen szeretném megtanulni. Emellett folyamatosan nézelődöm, keresem az új lehetőségeket. Az is sokat számít, hogy a vendégeknek mire van igényük, mit szeretnének kipróbálni.
Fontos számomra, hogy ne csak azért tanuljak meg valami újat, mert érdekes, hanem azért is, mert valóban hasznos lehet azok számára, akik hozzám fordulnak.
– A maderoterápiára tapasztalataim szerint lényegesen kevesebb férfi jár, mint nő. Mit mondanál azoknak a férfiaknak, vagy akár azoknak a nőknek, akik azért nem mernek eljönni, mert szégyenlősebbek, esetleg nem elégedettek az alakjukkal?
Egyáltalán nem kell szégyenlősködni. A kezelés alatt ketten vagyunk, nincs mitől tartani. Számomra az a legfontosabb, hogy aki hozzám érkezik, komfortosan és biztonságban érezze magát.
– Ez a munka rendkívül erős bizalmi helyzetet teremt. Valaki bejön hozzád, és szinte az első pillanattól rád bízza magát. Hogyan éled meg ezt?
Már az is nagy bizalom, hogy valaki egy számára kezdetben idegen ember előtt szinte teljesen levetkőzik. Ehhez az kell, hogy biztonságban érezze magát.
Azt tapasztalom, hogy a vendégeim megbíznak bennem, és ez nagyon fontos számomra. Ezt a bizalmat meg kell becsülni. A rendszeresen visszatérő vendégekkel idővel természetesen egyre közvetlenebb kapcsolat alakul ki. Beszélgetünk, egyre jobban megismerjük egymást, kialakul a szimpátia és a bizalom.
Ugyanakkor azt is meg kell érezni, ha valaki inkább csendre vágyik. Minden ember más, ezért figyelni kell arra, hogy éppen mire van szüksége.
– A masszőr munkájához tehát nemcsak szakmai tudás és fizikai erő szükséges, hanem személyiség, figyelem és empátia is.
Igen, szerintem ez nagyon fontos. Lehet valaki szakmailag nagyon felkészült, de ha a vendég nem tud mellette feloldódni és nem érzi jól magát, akkor hiányzik valami.
A figyelem, az empátia és a bizalom ugyanúgy része ennek a munkának, mint maga a technika.
– Ha már az emberi oldalnál tartunk: milyen életfilozófia szerint él Beke Klaudia? Van olyan gondolat vagy alapelv, amely különösen fontos számodra?
Talán egyetlen szóval tudnám megfogalmazni: segíteni.
Ha tudok valakinek segíteni, akkor hadd segítsek.
– Tehát a segítőkészség nemcsak ebben a munkában, hanem általában az életedben is meghatározó.
Igen. Bármilyen helyzetről legyen szó.
Ha van lehetőségem arra, hogy valakinek könnyebb legyen, jobban érezze magát, vagy egyszerűen csak azt érezze, hogy valaki figyel rá, akkor számomra természetes, hogy megpróbálok segíteni.
Több mint egy kezelés
Talán nem is szükséges ennél bonyolultabb életfilozófia. Beke Klaudiából természetesen árad az a közvetlenség és kedvesség, amely mellett az ember könnyen feloldódik. A szakmai tudás elengedhetetlen, ezen a területen azonban legalább ennyit számít a bizalom, az empátia, az odafigyelés és az a képesség, hogy a vendég valóban azt érezze: jó kezekben van.
Klaudia történetében a masszázs ezért már régen nem egyszerűen egy elsajátított technika vagy egy újabb szakmai terület. Olyan hivatássá vált számára, amelyben találkozik mindaz, ami emberileg fontos neki: a segíteni akarás, a személyes kapcsolat, a folyamatos fejlődés és annak öröme, hogy a munkája kézzelfogható változást hozhat valaki közérzetében.
Talán a saját szavai foglalják össze mindezt a legpontosabban:
„Nem én választottam a masszázst, hanem valahogy a masszázs választott engem. Egyre inkább úgy érzem, hogy nem egyszerűen masszírozok – ez az, amiben igazán önmagam lehetek.”
(MEL)
