A karvai Kereskedelmi, Szolgáltatói és Vidékfejlesztési Szakközépiskola a Komáromi járás egyik legrégebbi ilyen típusú oktatási intézménye, hiszen még 1953-ban alapították. Az azóta eltelt több mint hetven évben mindig próbálták aszerint alakítani a képzéseiket, hogy azok igazodjanak a kor követelményeihez. Múltról, jelenről és jövőről egyaránt beszélgettünk az iskola igazgatójával, Varga Péterrel.
A járás egyik kis települése Karva, ahol állítólag a legszebbek a naplementék, és több mint hét évtizede van középiskolájuk is. Mesélne egy kicsit a kezdetekről?
Iskolánknak szép és hosszú története van. Vidéki kisiskola vagyunk, ami nagyon ritka Szlovákiában. A második világháború után agrárszakemberekre volt szükség, ezért a kastélyok falujában, Karván, az uradalmi birtokon, az átépített Szarvassy-kastélyban kapott helyet 1953-ban a szakképzés. Egykoron képeztek itt kovácsokat, kádárokat, bognárokat, állattenyésztőket, növénytermesztőket és asztalosokat egyaránt. A bognár és kádár szakok eltűntek, viszont ezek alapozták meg az asztalos szak születését.
Amikor 1993-ban idejöttem tanítani az iskolába, a mezőgazdasági szakok nagyon népszerűek voltak, sokszoros túljelentkezéssel. Aztán fordult a világ, az egykor 90 hektáros gazdaság nyolcra csökkent, de az iskola ezt is túlélte. Mindig igyekeztünk haladni a korral, és olyan képzéseket kínálni, melyek valódi szakmát adnak a fiatalok kezébe. Magyarországról például behoztuk a virágkötészetet, de elindultunk a gasztronómia vonalán is, tehát szakácsokat és pincéreket is képzünk.
Jelenleg milyen szakokat kínál az iskola a diákoknak?
Hároméves szakon virágkötőnek, kertésznek, asztalosnak és szakácsnak tanulhatnak nálunk a fiatalok. A sikeres záróvizsga és az inaslevél megszerzése után a diákok kétéves érettségivel végződő felépítményi szakokon folytathatják tanulmányaikat, ahol már elsajátítják a közgazdaság és a könyvelés alapjait is, hogy önálló vállalkozásba kezdhessenek.
Érettségit ad a kertészet-kertépítés, táj és környezetvédelem szakunk, ezzel tulajdonképpen a gadóci mezőgazdasági iskola jogutódja vagyunk, illetve az agrárvállalkozás, valamint a szőlő- és gyümölcstermesztés. Emellett erős a felnőttképzésünk, távúton biztosítunk lehetőséget mindazoknak, akik a virágkötészetet vagy a szakácsmesterséget szeretnék elsajátítani. A diáklétszámunk így éri el a több mint 200 főt.
A jövőben szeretnénk további programokat, tanfolyamokat kínálni, melyek még vonzóbbá teszik iskolánkat, de természetesen az a célunk, hogy azokat a szakokat, melyekre szükség van a piacon, és amire van felszereltségünk, azt továbbra is megtartsuk.
Ha a hároméves magyar nyelvű szakképzést nézzük, akkor mondhatni utolsó mohikánként tevékenykedünk bizonyos agrárszakágazatokban mint a kertész, virágkötő és parkfenntartó szakmunkásképzés, de hasonló a helyzet a négyéves érettségivel végződő technikusi képzésben is. Számunkra nagyon fontos, hogy ne csak képezzük, de itthon is tartsuk a jó szakembereket, mert csak így tudunk fennmaradni.
Mi lehet az oka annak, hogy egyre kevesebb becsülete van a mezőgazdasági munkának és mindenki inkább egyetemre, főiskolára akar menni?
Sok tényező együttes hatása ez. Például régebben a gyerekeket befogták a háztáji munkába, manapság azonban teljesen más életvitelt folytatunk. A vidék elveszítette hagyományos jellegét, az ország élelmiszeripara tönkre ment. Ha az egész országot nézem, jó, ha van 18 olyan iskola, ahol még jelentős agrárképzés zajlik. Az agrárium sajnos elöregedett, ezért nagy szükség van a friss, modern szemléletre, a jól képzett szakemberekre. A mezőgazdaságban ma már nem elég, ha el tudsz indítani egy traktort. Drónokat, talajszkennereket, meteorológiai állomásokat használnak, hogy csak néhány dolgot említsek. Ezek működtetéséhez, az adatok kielemzéséhez természettudományi, matematikai, fizikai ismeretekre van szükség.
Míg korábban elterjedt volt az a nézet, hogy a gyengébb képességű tanulók érkeznek hozzánk, addig mára ez megváltozott. Azok a fiatalok választanak bennünket, akik valóban az itt elsajátított szakmában szeretnének dolgozni. Jó kapcsolatot ápolunk a hazai, a magyarországi és a csehországi felsőoktatási intézményekkel. A Selye János Egyetem kihelyezett kertészmérnöki gyakorlati képzésének is mi adunk otthont.
Miben más a karvai Kereskedelmi, Szolgáltatói és Vidékfejlesztési Szakközépiskola mint a többi hasonló képzést kínáló intézmény?
2008-ban vettem át az iskola vezetését 110 diákkal és 3 millió koronás veszteséggel. Úgy szoktam fogalmazni, hogy nem csupán egy iskolát igazgatok, hanem egy komplett gazdaságot irányítok. Van egy három hektáros gyakorlóterületünk, egy 10 áras üvegház komplexumunk, évente 35 ezer darab egynyári virágot és 20 ezer zöldségpalántát termesztünk.
Bútorokat gyártunk, most például a komáromi Szinnyei József Könyvtár számára. Ezen felül tervezünk és alakítunk kerteket, valamint zöldfelületeket építünk az önkormányzatoknak.
Szeretnénk elmozdulni az agrárdigitalizáció oktatása felé is, aminek egyik koordinátora is vagyok.
A magyarországi és nyitrai agrártudományi egyetemmel is jó az együttműködésünk. A legerősebb magyar nyelvű agrár képzés itt Karván és Dunaszerdahelyen van.
Iskolánk egy családias 50 férőhelyes kollégiummal rendelkezik, így az érdeklődő diákokat távolabbi járásokból komfortos környezetben tudjuk elhelyezni. Az idegen nyelvek oktatásában, az angol nyelv vette át az elsőséget, kiszorítva a német nyelv oktatását, pedig szerintem lenne igény rá.
Csodálatos természeti környezetben oktatunk, hiszen a Duna a maga szépségével és tekintélyt parancsoló hullámaival karnyújtásra hömpölyög az öreg almamáter előtt.
Nos, ahogy említettem nemcsak egy intézményt, hanem egy hozzá tartozó kis gazdaságot is igazgatok, így összefoglalva azt is mondhatom, hogy amit elméletben oktatunk, azt gyakorlatban is megvalósítjuk a diákjainkkal, hogy életrevaló szakembereket neveljünk.
(sze), fotók: Karvai Kereskedelmi, Szolgáltatói és Vidékfejlesztési Szakközépiskola
