A 2025-ös év madara az európai szalakóta, a szlovák mezőgazdasági táj drágaköve. Több mint tíz éven át ezt a madárfajt helyileg kihaltnak tekintették, és csak 2020-ban bukkant fel újra. Erről a Szlovák Madártani Társaság (SOS/BirdLife) tájékoztatott, amely minden évben bemutat egy madárfajt, amelynek védelmére különösen fel kell hívni a nyilvánosság figyelmét.
„A szalakóta feltűnően kék színű madár, varjú nagyságú, szárnyfesztávolsága 66–73 cm. Fején, nyakán és hasán élénk türkizkék tollazatot visel, hátán pedig gesztenyebarna tollak találhatók” – magyarázták az ornitológusok. Hozzátették, hogy korábban rekedt hangja miatt népiesen „kék varjúnak” is nevezték. Mivel vonuló faj, érkezésére a mostani időszakban lehet számítani. Az ornitológusok szerint a szalakóta a természetvédelem zászlóshajó-faja a szlovák sztyeppéken. „Tíz évre teljesen eltűnt a szlovák tájból. 2010 után az alföldjeink elnéptelenedtek, és ezzel eltűnt ez a gyönyörű madárfaj is, amely az érzéketlen gazdálkodás áldozatává vált” – magyarázták a szakértők, hozzátéve, hogy korábban gyakori faja volt a mezőgazdasági területeknek. A szalakótát az alföldekről leginkább a legeltetés visszaszorulása és a mezőgazdaság intenzifikálása űzte el.
Újra szeli a sztyeppéket
Ismét megjelent Délkelet-Szlovákia sztyeppéin, ahol az ornitológusok éveken át odúkat helyeztek ki. „Alapos megfigyelés és ismételt ellenőrzések után összesen hat fészkelő párt találtunk, amelyek közül négy sikeresen nevelt fiókákat. Az egyetlen természetes faodú kivételével kizárólag a kihelyezett mesterséges odúkat használták fészkelésre, amelyek biztonságos helyet nyújtottak számukra” – közölték. Hozzátették, hogy a madárpárok száma évről évre növekszik, 2024-ben már 29 odút foglaltak el. Szlovákia így az egyetlen ország Európában, ahol a helyileg kihaltnak hitt szalakóta visszatért fészkelni – elsősorban a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően.
A szalakótáknak a természetvédők szerint első ránézésre kopárnak tűnő, de valójában változatos, erdőmentes alföldi nyílt táj az ideális. „Ott fordulnak elő, ahol legelnek az állatok, ahol a rétek tele vannak rovarokkal. Ez azonban sajnos már Szlovákiában és más EU-s országokban sem magától értetődő” – írta a SOS. A mezőgazdasági területeken intenzíven alkalmazott rovarirtók pusztítják azokat a rovarokat, amelyekkel a szalakóta táplálkozik. A SOS hozzátette, hogy a szalakóta visszatérésének másik feltétele a megfelelő fészkelési lehetőségek elérhetősége. „A szalakóták természetesen harkályok által vájt faodvakban fészkelnek, ezekből azonban kevés van a mezőgazdasági területeken” – állapították meg, hozzátéve, hogy a szalakóta sikeres visszatérésének legfontosabb feltétele a pannóniai alföldi állomány stabilizálása.
Mint elmondták, a SOS már megkezdte a szalakóta és más sztyeppei fajok populációjának fokozatos helyreállítását egy LIFE projekt keretében. „A projekt többek között 800 mesterséges odú kihelyezését tűzte ki célul, 140 hektár új gyepes terület kialakítását, valamint a legeltetés visszaállítását 700 hektáron” – pontosította Matej Repel a SOS-tól. A 2025-ös fészkelési szezonban 60 új odú áll majd a szalakóták rendelkezésére, a következő évben pedig további 50.
Ógyalla környékén volt az utolsó pár
Szerkesztőségünk a Duna Menti Múzeum ornitológusával is felvette a kapcsolatot a szalakótával kapcsolatban. Bucz Veronika elmondta, hogy örül az év madara választásnak, főleg azért, mert a szalakóta korábban általánosan elterjedt madár volt Szlovákiában, viszont több mint 10 éve eltűnt. „Miután próbálják az ornitológusok visszaállítani a madárfaj számára megfelelő területeket, újra megjelentek a madarak. Ehhez hozzájárult az is, hogy egyes területeken újra elkezdtek legeltetni” – magyarázta a szakember. Kiemelte, a legeltetés magával vonja azt, hogy az állatok körül nagyobb termetű rovarok élnek, amik a szalakóta táplálékául szolgálnak. „Nagyon fontos, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy az emberi beavatkozás volt az, ami miatt a szalakóta eltűnt a régiókból” – magyarázta. Úgy véli, hogy a megfelelő beavatkozásokkal visszatérhetnek ezek a madarak a területeinkre.
Arra a kérdésre, hogy a régiónkba láthatjuk-e a szalakótát, úgy válaszolt: „Az utolsó pár 2010 környékén itt Gyalla környékén fészkelt. Ez az utolsó eset, amit a környékünkről tudnak. A következő évben ez a pár már nem jött vissza, érdekességük, hogy pár egyik tagja magyarországi volt, a másik szlovákiai. Nálunk még fészkelő pár nem jelent meg, időnként vonuló szalakótát figyelnek meg.” Az ornitológus elárulta, hogy gömöri és kelet-szlovákiai területeken jelentek meg újra a szalakóták, s mivel ott újra van legeltetés, a terület hasonlít a magyarországi Hortobágyra, így könnyebben visszatértek. „Várható, hogy nálunk is megjelennek, megtették a madarászok, amit lehet. A Nagyléli szigeten például a bódék ki vannak helyezve, a legeltetés folyamatos, így visszatérhetnek a madarak. Szükségszerű, hogy a magyarországi és a helyi populáció megerősödjön, s újra párokat alkothassanak” – mondta.
Bucz Veronika elmondta, hogy a múzeumban több preparált szalakóta is a kiállítás részét képezi. Előfordulása Martos, Ógyalla és Ímely környéke volt, illetve Komárom mellett az Apáli szigeten fészkeltek. Újságírói kérdésre, miszerint az elképzelhető-e, hogy keleten több szalakóta lesz, mint itt a nyugati iparosodás miatt, úgy válaszolt, „igen, a keleti részek kedvezőbbek a feltételeknek bizonyulnak ennek a madárfajnak.”
Az ornitológus kiegészítette, hogy a területünkön Mirko Bohuš zoológus foglalkozott a szalakótákkal, aki a pozsonyi Komenský Egyetem tanára a természettudományi karon. Bohuš több szakcikket írt a témában, Komárom környékén sokat tett a madarak fennmaradásáért, a bódézást is ő csinálta.
(sch)
Fotók:
Patrik Čillík/Facebook
WildLifeBlog/Facebook
Jozef Lengyel/Facebook
