A Valentin-nap után bogarásztam az interneten, mikor a szemem elé került, hogy nem csak a Bálintok és a szerelmesek ünnepe van február 14. napján, hanem az epilepszia világnapja is. Érdekes téma ez a betegség, úgyhogy egy kicsit jobban elmélyültem benne, hisz egy „népbetegség”. Abban egyetértenek a szakemberek, hogy az az epilepszia egyike a legősibb és leggyakrabban előforduló neurológiai rendellenességeknek. A betegség közel 50 millió embert érint világszerte, mégis rengeteg tévhit övezi.
De mi is az epilepszia?
Az epilepszia egy krónikus idegrendszeri betegség, amely ismétlődő, spontán jelentkező rohamokkal jár. Ezeket a rohamokat az agyban lévő idegsejtek működésének zavara okozza. Az epilepszia lehet veleszületett, de kialakulhat agysérülés, stroke, agyhártyagyulladás, daganat vagy egyéb idegrendszeri betegségek következtében is.
A legtöbbünknek a rohamokra gondolunk, ha az epilepsziát említi valaki. Fontos kiemelni, hogy nem minden epilepsziás roham néz ki egyformán, nem minden roham jár eszméletvesztéssel. A legtöbb egészségügyi portál két csoportra osztja a rohamokat. Fokális (parciális) rohamok, amelyek az agy egy adott részéből indulnak ki. Enyhe izomrángás alakulhat ki, furcsább érzések kerülgethetik az embert, de súlyosabb esetben eszméletvesztést is okozhat. A generalizált rohamok az agy mindkét féltekéjét érintik, és sok esetben az eszméletvesztés jellemzi őket. Ide tartozik a legismertebb, grand mal roham, amely hirtelen eszméletvesztéssel, izomgörcsökkel, rángással és esetleges vizeletvesztéssel jár.
Tévhitek az epilepsziával kapcsolatban
Magam sem gondoltam volna, hogy vannak úgynevezett tévhitek a betegséggel kapcsolatban. S lehet ez azért, mert ritkábban foglalkoztam a betegséggel, pedig a közvetett környezetemben is hallottam már esetekről.
Az első tévhit, hogy minden epilepsziás beteg elveszíti az eszméletét roham közben. Ahogy fentebb is írtuk, az epilepsziás rohamok különböző formában jelentkezhetnek, és nem mindig járnak eszméletvesztéssel. Az is kering az „éterben”, hogy az epilepszia gyógyíthatatlan. Részben igaz, bár az epilepszia krónikus betegség, sok esetben gyógyszeres kezeléssel vagy akár műtéttel is kontrollálható. Következő tévhitek közé tartozik, hogy az epilepsziás roham során lenyelheti valaki a nyelvét. (Ezt már magam is hallottam, hogy olykor megpróbálják kihúzni a nyelvét.) Egyes beszámolók szerint a nyelv lenyelése anatómiailag lehetetlen, bár a beteg haraphatja a nyelvét. (Érdemes azt megjegyezni, hogy a lenyelés helyett arra kell figyelni, amennyiben véletlenül elharapja a nyelvét a beteg, akkor a vérerekkel telített nyelvből rengeteg vér folyhat és fulladáshoz vezethet.) Olyan tévhitekről is olvasni, hogy az epilepsziát démonok, esetleg túlvilági erők okozzák. Ez egy régi, babonás felfogás. Az epilepszia egy idegrendszeri rendellenesség, amelyet az agysejtek túlzott elektromos aktivitása okozza. Valószínűleg a démoni-babona a rángatózásból alakulhatott ki a régi időkben.
Hogyan segíthetünk valakin, akinek epilepsziás rohama van
Az aranyszabály, amit a legtöbb elsősegélykurzuson elmondanak, hogy maradjunk nyugodtan és távolítsunk el minden veszélyes tárgyat a beteg közeléből. Próbáljuk meg oldalára fordítani az illetőt, hogy megakadályozzuk a fulladást. Ahogy korábban is írtuk, nem a nyelv lenyelése miatt, hanem az elharapott nyelvből fakadó vérmennyiség, illetve az elernyedt izom miatt, ami elzárhatja a légcsövet. Fontos, hogy ne próbáljunk semmit az illető szájába helyezni, kárt tehetünk benne, és ne próbáljuk meg lefogni se, a roham magától fog véget érni. Hívjunk mentőt, ha a roham öt percnél tovább tart, vagy a beteg nem tér magához.
Teljes élet az epilepsziával
Bár kellemetlen az epilepszia, kezelésével és életmódbeli alkalmazkodásokkal teljes életet élhetnek a betegek. A kiváltó tényezőket kerülni kell, mint például az alváshiány, az alkohol, a stressz és a villogó fények. (Nem véletlenül írják ki a filmek bal felső sarkában, hogy egyes jelenetek érzékenyen érinthetik az epilepsziás betegeket, a készítők is figyelnek a nézőkre.) Nagyon fontos, s ez más betegségeknél is így van, hogy az epilepsziával küzdők ne érezzék magukat kirekesztetteknek, hisz ők teljes életre törekednek, ami megfelelő kontroll alatt tartható. Fontos, hogy társadalmunk tudatosabb legyen az epilepsziával kapcsolatban, hogy az ezzel élő emberek ne szenvedjenek előítéletektől.
(sch)
Fotók: pixabay.com
