Negyven éves kora fölött kezdett el sportolni a ma már legkiválóbbnak tartott ultrasportoló, Szőnyi Ferenc. Azóta nagypapa lett és a hatvanat is meghaladja, de a lendülete és az extrém távok iránti rajongása nem csitul. A nyár folyamán Kanadán tekert végig, méghozzá világrekordot döntve A nem mindennapi teljesítményről film készült, amit december 8-án a Tatra moziban vetítettek le.
Feri megörökítette, hogy tekert át Kanadán
Ki hinné, hogy egy 60 pluszos, többszörös nagypapa egyszer csak fogja magát, és 12 500 kilométeren át keresztültekeri Kanadát? Hidegben, forróságban, a végtelen vadon közepén, mintha csak egy extrém kalandfilm főhőse lenne. Ez a főhős azonban létezik, és tettéről még filmet is forgatott, miközben rekordidő alatt teljesítette ezt az emberpróbáló kihívást. Ezt az „őrült nagypapát” Szőnyi Ferencnek hívják, és a Duna túlpartján él.
A TransCanada Ultra nem véletlenül számít a világ legkeményebb önellátó kerékpárversenyének. Nyolc időzónán, 12 tartományon és több mint 89 ezer méternyi szintemelkedésen kell átküzdenie magát annak, aki nekivág. Az ország nyugati részén fekvő Whitehorse-tól egészen a keleti partig, St. John’s városáig húzódik a táv.
Az elképesztő teljesítményről szóló filmet december 8-án vetítették a Tátra moziban
Ferinek orvos, stáb és segítők nélkül kellett boldogulnia a kanadai vadonban, méghozzá úgy, hogy közben egy olyan filmet készített, amelynek egyszerre volt főszereplője és operatőre. Ezt a filmet december 8-án a komáromi Tatra mozi közönsége is láthatta.
Kiderült, hogy a versenyt eddig összesen három ember teljesítette, 51, 52 és 61 nap alatt. Feri volt az idei egyetlen induló, és nemcsak beért, hanem minden korábbi időt meg is döntött: 45 nap 3 óra és 14 perc után gurult célba, világrekordot felállítva.
Az „őrült nagypapa” – Szőnyi ferenc
„Nem egyszerű történet ez. Nemcsak a távot kellett legyűrni, de mindezt teljesen egyedül, segítség nélkül. A nevezésnél volt egy tervem, de pár nap után rá kellett jönnöm, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy elképzeltem. Az utolsó napig folyamatosan újra kellett tervezni mindent” – mesélte.
Naponta 14–16 órát tekert, gyakran 300–500 kilométert, és mindössze 4–6 óra pihenést engedett magának. A műszaki hibák, sérülések és a természet szeszélyei ellenére ő maga mégis úgy tekint az egész útra, hogy az maga volt a csoda.
A vetítést közönségtalálkozó és dedikálás követte
Most egy kis pihenés, közönségtalálkozók és a film bemutatói következnek, hogy aztán újra indulhasson a kaland. A következő álom ugyanis már körvonalazódik: a 14 400 kilométeres ausztráliai kör, természetesen kerékpáron.
(sze), fotók: Szinak Evelin, Szőnyi Ferenc
