Emlékeznek még azokra a fiatalokra, akik a komáromi Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola színeiben csapatban második helyezést értek el a törökországi Gasztro Erasmus versenyen? Az Európa bajnokságnak számító megmérettetésre idén is készülnek. Erről, és még sok minden másról beszélgettem az intézmény igazgatójával, Szabó Viktorral.
Számodra mindig is egyértelmű volt a pedagógiai pálya?
Közel laktunk az uszodához, ezért kezdtem el vízilabdázni. Nem voltam benne olyan kiemelkedően tehetséges, mint például a csapattársam – az azóta olimpia bajnok – Gergely István, tehát tisztában voltam azzal, hogy nem az élsportból fogok megélni, azonban a sport mindig központi szerepet játszott az életemben. A gimnázium után, ahhoz, hogy el tudjak helyezkedni, kellett a felsőfokú végzettség. A testnevelői szak mellé azért választottam a matematikát, mert azt értettem, ez volt az a tantárgy, amit sem az alapiskolában, sem a középiskolában nem kellett tanulnom, mert egyszerűen jól ment. Ha mai fejjel és a mögöttem lévő tapasztalattal választanom kellene, valószínű, hogy ugyanezt választanám. A katonaság alatt megpróbáltak átcsábítani a rendőrséghez, de mindenképpen szerettem volna kipróbálni magam a katedrán, így kerültem a Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskolába. Ősszel volt 25 éve, hogy átléptem a kapuját. Tanárból lettem igazgatóhelyettes, majd igazgató. Szeretem ezt az iskolát, és úgy éreztem, hogy vezetőként tudom a legtöbbet tenni érte!
Gondolom, hogy vezetőként már jóval kevesebbet tudsz tanítani, de hogyan látod, mennyit változtak a diákok az elmúlt két és fél évtizedben?
Az első 10 év nagyon gyorsan elment, mert akkoriban sokkal sportosabbak voltak a gyerekek. A napi 6-7 testnevelésórának több mint a felében én is be tudtam állni játszani, röplabdázni, kosarazni, focizni. Tulajdonképpen pénzt kaptam azért, amit amúgy is imádtam csinálni, a sportolásért, még ha a tanári fizetés nem is magas. Az elmúlt 15 évben viszont nagyon megváltozott a helyzet, sokat rontott a ezen a covid járvány is, a testnevelés órákon egyfajta kényszerítő eszközök vagyunk, hogy legalább valamiféle mozgásra bírjuk a fiatalokat.
Elkényelmesedett a világ, a sport már nem a mindennapjaink része. Én a legjobb testnevelőket az óvodákba, az alapiskolákba tenném, hogy megalapozzák a diákok sport iránti szeretetét. Sok gyerek azt sem tudja, hogy melyik labdát válassza ki a kosárból, ha azt mondom, hogy hozza ide a röplabdát… Amikor én jártam gimibe, a biciklitároló mindig tele volt, most egy kerékpárt sem látsz benne, a diákok inkább összedobják a pénzt a taxira, csak ne kelljen gyalogolniuk. Én a mai napig lejárok az edzőterembe edzeni, és gyakran megkérdezik tőlem, hogy nem veszélyes-e súlyokat emelni. Mindig azt válaszolom, hogy szerintem sokkal veszélyesebb gyengének lenni!
Mi a helyzet a szakképzés megítélésével? Kényszerből választanak benneteket vagy elhivatottságból?
Egyrészt a diákjainknak körülbelül a 30-40 százaléka azért jön hozzánk, mert valóban szakács, fodrász, kozmetikus akar lenni, a többség azonban azért, mert nem veszik fel a gimnáziumba vagy az ipariba. Másrészt a szülő mindig szeretné, ha az ő gyermekének jobb, könnyebb, egyszerűbb lenne az élete, ha többet érne el. Ezért választják sokan a gimnáziumot, de azt már nem veszik figyelembe, hogy egy érettségivel manapság nem találni munkát, ebben az esetben mindenképpen szükséges egy felsőfokú végzettség.
Viszont a mérnökökkel, diplomás informatikusokkal, kommunikációs szakemberekkel vagy magyar-történelem szakos tanárokkal Dunát lehet rekeszteni. Nem is beszélve arról, hogy sok fiatal a középiskola után már nem szeretne további 5-6 évet tanulni. Véleményem szerint azt kell nézni, hogy lesz-e munkád, ha elvégzed az iskolát. Ha egy nálunk tanuló szakács valóban szakács szeretne lenni, akkor biztosan talál magának munkát! Legyél inkább boldog szakács, pincér, fodrász, kozmetikus, mint boldogtalan diplomás munkanélküli!
Mi minden változott az iskolában azóta, hogy te vagy a vezetője?
Emelkedett a diáklétszám, jelenleg 320-an tanulnak nálunk. A kollégák már nevetnek rajtam, mert ez a vesszőparipám. De tudni kell azt, hogy normatív támogatás alapján működünk. Ahhoz, hogy a nálunk dolgozóknak munkát tudjunk biztosítani, bizony elengedhetetlen a megfelelő diáklétszám. Pontosan ezért nyitottunk a nyilvánosság felé, aktívak vagyunk a közösségi médiában, nagyon sok rendezvényen jelen vagyunk, a nálunk tanuló fiatalok biztosítják a cateringet. Hat szak közül lehet választani, ezek a szakács, a pincér, a fodrász, a cukrász, a kozmetikus és a kereskedelmi akadémia.
Az utóbbi kettő 4 éves képzést ad érettségivel, a többiből pedig felépítményi végezhető, ami ugyancsak érettségit ad a szakma mellé. Természetesen vannak olyan diákjaink, akik főiskolára, egyetemre mennek, de az első a szakképzés. Kétnyelvű iskola vagyunk, ugyanúgy, mint Komárom, ezért ezt előnynek tartjuk. Még ha nem is tudjuk az összes szakunkat mindkét nyelven megnyitni, próbálunk előnyt kovácsolni belőle és törekszünk arra, hogy a bennünket választó fiatalok mindkét nyelvet tökéletesen elsajátítsák, hiszen ha vállalkozást akarnak indítani, akkor nem mondhatják, hogy kizárólag azokat a klienseket fogadják, akik csak magyarul vagy csak szlovákul tudnak, hiszen akkor már le is húzhatják a rolót. Egy természetes környezetben pedig sokkal könnyebben megtanulják a másik nyelvet, emellett arra is törekszünk, hogy angolul vagy németül is tanuljanak a gyerekek, mert ma már ez is alapkövetelmény.
Vonzáskörzetünk leginkább Komárom és a környező falvak. Kiváló szakembereket alkalmazunk, az ő érdemük, hogy manapság a diákok már sokkal jobban várják a gyakorlati órákat, mint a hagyományos tanórákat. Régebben ez fordítva volt. Több nemzetközi versenyen is részt veszünk, legutóbb a törökországi Gasztro eb-n arattak sikert tanulóink. Valószínű, hogy idén is megyünk erre a megmérettetésre.
Melyek a közeli és a távoli jövőben a legfontosabb tervek?
Elérni, majd ezt követően fenntartani a 400 körüli diáklétszámot és megfelelő szakembergárdát képezni! Megvalósítani azt, hogy a Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola ne egy „B” terv legyen, hanem presztízs legyen ide járni, hiszen egy jó szakma felér egy diplomával. Több diákunk már a tanévek alatt elkezd dolgozni, kiépíti a saját vendégkörét, amire aztán tudja alapozni a jövőjét.
(sze), fotók: SzV
