Vissza a gyermekkorba? Játszóház, felnőtteknek? Introvertált nagy gyermekek közössége? Mennyi minden a Komáromi Társasjáték Klub! És milyen érdekes emberek (plusz egy kutya) járnak az Anglia park melletti Pincébe. Március 15-én nyitottak.
„Ez egy magas szintű minőségi időtöltés. Nagy hiányt pótolunk Komáromban” – morfondírozik odalent, egy romos épületekkel teli terepasztal fölött Kacz Gábor, a helyet vezető társaság embere. Azután azon tűnődik hangosan, hogy a beltér nagyságát, az asztalok számát figyelembe véve, pillanatnyilag ők a legnagyobbak Pozsonytól, Győrig. A fiatal értelmiségi maga is 20 éve látogat ilyen klubokba, Európa-bajnokságot járt terepasztal-társasjátékos.
„Kétszáz négyzetméteres a hely, civil kezdeményezés hívta életre a klubot” – magyarázza a „főnök”, hozzátéve, mára az „Ember ne mérgelődj!”-höz képest gigantikus változásokon mentek keresztül a társasjátékok.
Kétszáz játék a polcokon
„Itt a zárkózottabb emberek is ki tudnak nyílni. Délután jön anyám is, azután akár késő estig, hajnalig is itt vagyunk” – mondja Buchlovics Noémi, az egyik játékos. A Komáromi Társasjáték Klubban járunk. Előttünk négy terem, egy a társasjátékokra, egy a szerepjátékokra, a harmadik a War Game-ké, a negyedik pedig tetszés szerint alakítható. Baráti kör hozta létre a klubot. Húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó, belevaló fiatalemberek, Kacz Gábor, Kucsera Máté, Molnár Richárd, Nagy Ákos, Patus Bence álmodtak egy nagyot. „Azelőtt hétvégenként játszottunk társasjátékokat a Pince klubban. Amikor az üzemeltető befejezte, és visszaadta a helyet a városnak, azonnal léptünk. Összeültünk, megbeszéltük, és belevágtunk” – emlékszik Gábor.
Megtudjuk, több mint kétszázféle társasjáték pihen a polcokon. És ez még csak az induló készlet.
„Valahol minden felnőttben lakik egy gyermek” – néz rám Patus Bence, a helyet működtető társaság következő tagja, aki klubnapokon egész nap itt van. Részben, mert szeret játszani, másrészt szervezőként kötelező. „Most már szerdán délután is van klub, így két napot elvesz a hétből. A harci játékok vagy a Gyűrűk ura, modellezéssel, ragasztással, a figurák festésével is járnak. Van külön festősarkunk. Néhányan csak festeni járnak le” – avat be Bence.
„Szeretnék egy saját szerepjátékot írni. Erre vannak külön szabályok, és annak a keretein belül lesz majd egy saját történetem, amit egy csapattal játszunk majd. Számomra itt nem is az elbújás a lényeg, hanem a másfajta igényeim kiélése. Másképp nézni a világra, más problémákat észrevenni, és fejlődni, hogy én milyen stratégiákra vagyok képes, Mint a sakkban. Csak több szabállyal, több modellel és aktívabb terep résszel ” – magyarázza az ötök egyik, Nagy Ákos.
A kazamata zamata
„Tizenhárom éve kezdtem érdeklődni az anime, a manga és minden hasonló szubkultúra iránt” – meséli az elfnek öltözött szilasi Kardos Morvay Barbara könyvesbolti eladónő. Jelmeze a Kazamata zamata című animéből való, amely arról szól, hogy egy csoportnyi kalandor lemegy egy kazamatába, és mivel nincs pénzük felszerelésre és élelmiszerre, nincs más választásuk, mint megenni a szörnyeket, akikkel ott találkoznak. Vele szemben a komáromi Kliment Mónika először ját a Komáromi Társasjáték Klubban. Ismerik egymást Barbarával. „Együtt járunk fantasy hősös rendezvényekre, néha én is beöltözöm. Fantasy könyvek rajongója vagyok, ezek hőseinek a bőrébe bújok szívesen. Most tervben van egy Percy Jackson-jelmez egy májusi budapesti rendezvényre” – csillog a szeme.
Egy másik asztalnál a Légtársaság című játékot játsszák ketten. „Tavaly december óta járok a klubba, de a társaságról korábban hallottam. Azt vettem észre, hogy a klub megfogta az embereket, és hétről-hétre bővül a létszám” – mondja a kamocsai Halázs Gusztáv. „A Magic nevű kártyajáték hozott ide. Azt hittem, sosem fogom megtanulni, mont már egész jól megy” – csatlakozik játékpartnere, a komáromi Buchlovics Noémi. Úgy vélik, azért jó itt, mert jókedvű a társaság, a beszélgetést generáló társasjátékok pedig kiválóan alkalmasak az ismerkedésre.
Türelemjáték
„Türelmünk az van” – nevet a figurafestő srác, a komáromi Erdélyi Csaba. „Leül az ember, festeni kezd, közben nem gondol másra, kikapcsolódik. Ez igazi” – teszi hozzá. A festék, amellyel egy hallgatag lánnyal dolgoznak, miniatúrákra való speciális anyag. Némelyik metálfényt ad. „Otthon is szoktam festeni” – vallja be Hegyi Altea. – „Egy kisebb sereg is rengeteg kis figurából áll” – tudatja.
A másik helyiségben két fiatalember A gyűrűk ura egyik csatáját vívja egy terepasztalon. „Tavaly nyáron kezdtem ezzel foglalkozni” – így szól a gútai Angyal Márk. – „Van egy könyv, amelyben felsorolják a csatamezőket, hogy mi a csata lényege, és hogyan tudjuk megnyerni a játékot. Fontos kellék a mérőszalag, amelynek a használata szintén szabályokhoz kötött” – emlegeti. A komáromi Molnár Denisz bólogat. – „Ez jobban tetszik, mint a klasszikus kártyajátékok. Nem egyszerű játék, én is tavaly nyár óta játszom. Egy csata, másfél óra. A szombatom erre van. A nehéz hét után lejövünk, és kikapcsolódunk” – indokol.
Középkori fantasy Tündérországból
A szilasi Kardos Péternek tíz éve hobbija a szerepjáték. A harmadik helyiségben éppen egy csoportnak és a kutyának mesél. A szünetben érem utol. „Ez egy interaktív játék, amelyhez írtam egy történetet. középkori fantasy Tündérországból. Problémákat okoznak a tündérek, és azokat kell megoldani. Közben pedig szól a Vaják 3-as zenéje. A játék során úgy improvizálok, ahogy a játszók reagálnak” – ismerteti a mesélő, aki civilben egy ruhaipari nagyvállalat gyártástervezője.
Kucsera Máté, a helyet működtető civilek egyike, Majlo nevű kutyájával áll a bárpult mellett. „Gyermekkorom óta szeretem a fantasyt. Hat-hétévesen A gyűrűk urával kezdtem, a társasokkal felnőtt koromban szoktam rá. A terepjátékok pár éve jöttek, ma a szerepjátékosok közé ültem be, és természetesen jött Majlo is. Ez az első ilyen játékom, érdekes. Majlo jól nevelt kutyus, elaludt a zene alatt. Mindig itt van velünk, nagyon szereti az embereket” – közli a gazdi, aki szerint a Komáromi Társasjáték Klubban mindig nyugalom honol. Leülnek, beszélgetnek, játszanak, nevetnek és szórakoznak. Kulturált keretek között. Jó közösségben.
„A teltház nálunk harminc-negyven embert jelent. Volt úgy, hogy a nap végén több mint ötvenen megfordultak itt, Szombaton reggel kilenctől hivatalosan este kilencig van klubnap. Az már a napi ügyeletes jó szívének a függvénye, meddig engedi játszani az embereket. Mindenkit biztatok: jöjjenek el, nézzék meg! Garantálom, hogy itt ragadnak” – mosolyog még egyet Kacz Gábor. Felfelé menet a Pincéből, már tudom, hogy visszatérek.
(kj)
Fotók: a szerző
