Nagy elvárásokkal készülődtünk a komáromi moziba, hiszen a forradalom és szabadságharc előestéjén a magyarérzelmű emberben már emelkedik az, aminek normál esetben kell. Bónuszként a Márciusi ifjakról forgatott film csak tetézte az emelkedett járatot.
A premier előtt csak egy végső előzetest lehetett látni a videómegosztón, ami a mozi hangulatát és lendületét próbálta megmutatni. Már hónapokkal ezelőtt elindult a kommentháború: főleg álprofilok és fotelharcosok ócsárolták mindazt, amit nem is láttak. Mint szinte minden, ez is elment a politikai szekértáborok bértollnokainak akciózásába, savazásba és mocskolódásba. Nos, nekünk ennyi időnk főleg ilyenre nincs, mi azután írunk véleményt, amit meg is néztünk. Politikamentesen.
Most vagy soha! Huszonnégy óra története, ami alatt a Márciusi ifjak kifordították négy sarkából a világot. Bővebben kár lenne bemutatni, hiszen mindazok számára ismerős lehet, akik jártak iskolába és nem mellé.
Vesézzük inkább a filmet! Petőfi, Szendrey Júlia és a Márciusi ifjak. A mozi nagyon bekezd és leköt, szinte ott képzeled magad az ikonikus Pilvax-ban. A kor atmoszférája, a profi díszlet, a berendezés és a jelmezek visszarepítenek az időben. Ezen a vonalon hibát találni szinte lehetetlen: derék munka. Olyan érzésed támad, hogy szívesen elmajszolnál egy deákkenyeret, innál egy erős kávét, miközben szemlélődsz. Petőfi és barátai teszetoszán fakardoznak, ami remek snitt, hiszen hűen adja vissza mindazt, hogy nem profin megszervezett akcióról volt szó. Az egyes karakterek felruházása: Vasvári a nőcsábász, Jókai a visszahúzódó és még folytathatnánk.
Jól áll a filmnek, hogy a kis csapatuk arcai néha ökörködnek, a humoros betétek is simulnak. Hiszen nem gyakorlott forradalmárok voltak ők, kérem szépen! Az emberi arcukat mutatják. Azt sugallják: a nép fiai ők, nagyon rendben. Nagyszerű és profi munka.
Petőfi-Berettyán Nándor durván hajaz a forradalmi költőre, aki először kicsit félszegen, utána már megbátorodva irányít. Tetszett. Sokat szaval, az tény: libabőrös leszel. De nem hallhatjuk elégszer a Nemzeti dalt! A forradalom és szabadságharc máig ható üzenetét, a magyar hazafias költészet remekét. A játéka ott volt a szeren.
A kedves, Szendrey Júlia, Mosolygó Sára már annyira nem jött be. Kicsit túltolták a csajt. A történelmi tények mellett nagyon sok a fikció, ami elviszi a mozit. Az előrehozott terhesség, a nagy bejelentés is erre a napra jut, ami a legkevesebb. Nem volt könnyű dolga a forgatókönyvíróknak, a rendezőnek és a producereknek, hiszen huszonnégy óra eseményeit kellett elmesélniük és feldolgozniuk.
És itt jön az erős fiktív vonal, a nagy kaland és csihipuhi: a császári titkosrendőrség alakja, Farkasch-Horváth Lajos Ottó által. A remek színművész titkosan mindent elkövet, hogy szabotálja Petőfiék akcióját. Fut, lohol, lő, üt, kiüt. Szinte egyedül. Mint John Wick: csak nincs haja és kutyája. Az akciójelenetek jól fényképezett aktusok, csak nem jössz rá, mi is motiválja a titkost, talán csak annyi, hogy zsigeri magyargyűlölő. Kiütik, lebeg a víz felszínén, azt hinnéd, neki annyi. De visszatér. Kicsit, nagyon túlzás kaland-vonalon, hogy az állapotos Szendrey Júliát is péppé verik, de arra még van ereje, hogy egy karatemozdulattal lerúgja, leüsse a jól megtermett főgonoszt, mint vak a poharat.
Mosolygó szuperképességekkel való felruházása azért megmosolyogtatott. Igen, mindent a szeretett férfiért, a gyermekért, a magyarságért. Rendben is lenne, csak nagyon túlszínezett. És ez a fiktív, Farkasch-os vonal egyre inkább izgalomban tart, mint a valós történelmi események kronológiája. Már-már megsajnálod a kaszkadőrt mellőző színészt, pedig nem kéne, hiszen ő a főgonosz.
A harcias amazon, Szendrey persze kokárdát is készít, és megannyi felemelő jelenet részese. Nem kizárólagosan múzsa, hanem aktív szereplője, alakítója a történéseknek.
A tizenkét pont érvényesítése, a Márciusi Ifjak bátorsága és nemzetszeretete mindenképp átjön. Érdemes a filmre úgy tekinteni, mint történelmi kalandfilm. Erősen merít a történelmi eseményekből, de fikciós szálakkal vegyíti.
A forgatókönyvet Kis-Szabó Márk, Rákay Philip és Szente Vajk jegyzi. A rendező Lóth Balázs. Operatőrként Dobos Tamás remekel. És a zene sem utolsó: Gulya Róbertet dícséri. A producerek: Rákay Philip, Kriskó László, Csincsi Zoltán és Fülöp Péter.
A Most vagy Soha! az elszakított területeken élő magyarság számára is elérhető, hiszen több erdélyi és felvidéki mozi is a magyarországi premierrel egyidőben kezdte el a vetítést. Így Komáromban is láthatod! Nézze meg mindenki, utána alkosson véleményt! Pampogni látatlanban is lehet, csak nincs sok értelme…
(ha, archív felvételek)
