A komáromi erőd Komárom, sőt az egész Szlovákia egyik legkiterjedtebb és legismertebb műemléke. Maga az erőd a 16. és 19. század között épült, azonban az írott források szerint már előtte is állt itt egy kőből épült középkori vár, amelyet Hunyadi Mátyás nyári reneszánsz palotává alakíttatott át.
A régészeti leletek alapján a területen egy erődített kelta település, úgynevezett oppidum is állhatott. Emellett egy vizesárkot és több mint 5000 éves kerámiatöredékeket is találtak itt. A mai erőd területe tehát már ősidők óta stratégiai és katonai célokat szolgált, és ezt a szerepét egészen 2003-ig megőrizte.
A szaknyelvben „központi erődnek” nevezett építmény a 16. századi Régi erődből és a 17. századi Új erődből áll. Az erőd történelme igen változatos, de kiemelkedik az 1594-es esztendő, amikor az oszmán hadsereg először és utoljára ostromolta az erődöt – szerencsére sikertelenül.
A 17. század 50-es éveiben III. Ferdinánd uralkodó döntött az erőd bővítéséről, ettől kezdve beszélünk külön a Régi és az Új erődről. A törökök sikeres kiűzése után az erőd elvesztette eredeti védelmi szerepét, és hanyatlásnak indult. 1763-ban és 1783-ban erős földrengések rázták meg az építményt, ami végképp megpecsételte sorsát. II. József úgy döntött, felszámolja az erődöt, és nyilvános árverésen értékesíti.
Csak Napóleon háborúi idején került ismét előtérbe az erőd újjáépítése és kibővítése. Ennek eredményeként Komáromban a Duna és a Vág mindkét partján kiépült a monarchia egyik legnagyobb erődrendszere.
Megújult és kibővült a Régi és az Új erőd is. Kaszárnyák és parancsnoki épületek épültek, a Régi erőddel szemben, a folyópartokon létrejött a Dunai és Vági hídfő.
A városon kívül kiépült a Palatinus-vonal, a Monostori erőd, a Vági-vonal és az Igmándi erőd. Így jött létre egy csaknem 16 km hosszú védelmi rendszer, amely akár 200 000 katona és a teljes császári udvar elszállásolására és ellátására is alkalmas lett volna.
Szerencsére Komárom környékén soha nem zajlott olyan katonai konfliktus, amely ezt az erődrendszert teljes mértékben igénybe vette volna – ez azonban hozzájárult fokozatos hanyatlásához és pusztulásához is.
A 20. században az első világháború után csehszlovák katonák költöztek az erődbe, egészen 1939-ig, amikor visszatértek a magyar honvédek. A második világháború után ismét a Csehszlovák Néphadsereg használta az építményt, de 1968-ban a Varsói Szerződés hadserege vette birtokba, és egészen 1990-ig ott is maradt.
A végső időszakban csehszlovák, majd szlovák katonák állomásoztak az erődben, egészen 2003-ig. Ebben az évben Komárom város önkormányzata megvásárolta az erődöt a Védelmi Minisztériumtól.
Ugyanebben az évben jött létre a Pro Castello Comaromiensi nevű nonprofit szervezet azzal a céllal, hogy az erődöt megnyissák a nagyközönség előtt, elősegítsék annak népszerűsítését és felújítását.
Azóta a városnak és a szervezetnek több sikeres projektet is sikerült megvalósítania: felújították az egykori Lőportárat, helyreállították a díszes Ferdinánd- és Leopold-kaput, új irodát alakítottak ki pénztárral, mosdóval és kiállítóhelyiséggel a látogatók számára.
Más szervezeteknek köszönhetően az erőd egyes részeit is sikerült felújítani, például szálláshelyeket, egy kézműves sörfőzdét, illetve egy előadó – és kiállítótermet.
A jövőben szeretnénk tovább folytatni az erőd felújítását. Terveink között szerepel a Kaszárnya épületének homlokzati és belső tereinek helyreállítása. Interaktív kiállítást szeretnénk létrehozni az erőd történetéről, olyan tárgyreplikákkal, amelyeket a látogatók megfoghattak, kipróbálhatnának (például fegyverek, szerszámok és más eszközök).
Célunk, hogy az erődöt idegenvezetés nélkül is látogathatóvá tegyük, hogy mindenki annyi időt tölthessen ott, amennyit szeretne, anélkül, hogy egy vezetett túra időkereteihez lenne kötve.
Ezekhez a tervekhez azonban további pénzügyi forrásokra és nagyobb számú személyzetre van szükség, amellyel jelenleg nem rendelkezünk. Éppen ezért az önkormányzattal együttműködve igyekszünk minden hazai és külföldi támogatási program lehetőségeit kihasználni.
Az erőd valóban megérdemelné a nagyobb figyelmet, hiszen joggal szerepel az UNESCO előzetes világörökségi listáján. Bízunk benne, hogy értelmes felújítása és megfelelő funkciók megtalálása révén az erőd nemcsak Komárom lakosainak mindennapi életének részévé válik, hanem a világ legismertebb kulturális műemlékei közé is bekerül.
Andrej Ozimy, fotók: archív
