20 éve csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Magát a folyamatot, a tagságot lehet dicsérni, magasztalni és egyaránt átkozni, fotelből hátrdőlve fennhangon kritizálni.
„Brüsszel messze van, Brüsszel nem kézzelfogható, a bürokraták, a Bizottság tehet mindenről, az EP politikusok korruptak…“
„De jó, hogy van szabad munkaerő áramlás, utazhatunk útlevél nélkül, külföldi áruk tömkelegét találjuk az üzletekben, EU-s források érkeznek…“
… és még sorolhatnánk. Ugye milyen ismerősek ezek a médiában roskadásig ismételt frázisok? De valóban így van, tényleg ez a helyzet? Ennek jártunk utána sokadszorra.
Április második felében Brüsszelben jártunk. Látogatásunk időzítése valójában „ideális“ volt, mert akkor zajlott az Európa Tanács csúcstalálkozója, így első kézből tapasztaltuk, mit jelent ez a gyakorlatban, hiszen a szállodánk a Berlaymont mellett volt. Ott szembesültünk néhány komoly biztonsági kihívással. Fegyveres, ám készséges rendőrök mindenütt, útlezárások szögesdróttal, betonelemekkel. Így lett a 300 méter sétából 3 kilóméter captatás. A hotelbe épp a Holland küldöttség érkezett meg, testőrök és újságírók garmadájával. Egyszóval, a nehézségek ellenére fontos és hasznos információkkal gazdagodtunk.
Vezetőnk, Barabás Miklós – az Európa Ház igazgatója – a következő gondolatokat fogalmazta meg az egyik megbeszélés folyamán:
„Hangsúlyozni szeretném, hogy mi egy pro-európai és pro-kohéziós politikai csoportot képviselünk. Egy olyan projekt részei vagyunk, amely az EU Regió támogatásával valósul meg. Projektünk célja, hogy a kohéziós politika jelentőségét érthető módon közvetítsük az átlagemberek felé. Az alap ötlet, hogy hogyan lehetne az egész kohéziós politikát – ami természetesen nagyon fontos politikai téma -, érthetővé tenni az állampolgárok számára. Ezért egyfelől az egész dolog koncepcionális keretének azonosításán dolgozunk, tanulmányozzuk a projekt alapját képező szerződést. Másgelől pedig megtörtént az ún. kick-off találkozó is, ahol kilenc különböző EU-tagország képviselői, újságírói együtt elmélkedtek, kommunikáltak. Rengeteg kérdés merült fel bennünk. Pl.: Hogyan befolyásolja a kohéziós politika az emberek mindennapi életét? Hogyan lehet azon magas politikai ötleteket áthelyezni a gyakorlatba? Az összes bizonytalanság és feltételek ellenére, hogyan látjuk a kohéziós politika jövőjét? Hogyan tudunk érvelni az egyszerű állampolgárok előtt? Mire számíthatnak a kohéziós politikától? Marad fontos terület, amely befolyásolja mindennapi életüket vagy éppenséggel áldozat lesz más prioritások miatt?“
Ezeket a kérdéseket az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG Regio) képviselőjéhez, Wagner Annához is eljuttattuk, aki készségesen válaszolt.
„Nos, a kohéziós jelentésünket 2024. márciusában adtuk ki, és ennek van egy rövid összefoglalója. 2-3 évig dolgoztunk rajta, mielőtt publikáltuk volna, és rendkívül fontosnak tartjuk. Mindig nagyon büszkék vagyunk erre a jelentésre.
Először is, az egyszerű állampolgárok vonatkozásában, engedje meg, hogy másként fogalmazzak. Nem hiszem, hogy az állampolgárokat magát a kohéziós politika érdekelné; inkább az a fő aggodalmuk, hogy a közösségük minél több EU-s támogatást kapjon. Azonban az a fajta tudatosság gyakran hiányzik, és a polgárok nem mindig tudják megkülönböztetni az EU-s, a nemzeti vagy a helyi finanszírozási forrásokat. Ez a tisztázatlanság alapvető problémára utal a kohéziós politikával kapcsolatban. A projekteket helyileg választják ki. A döntéseket regionális vagy nemzeti szinten hozzák meg, ezután a szélesebb koncepcionális keret az Európai Unió szintjén dől el. A kihívás abban rejlik, hogy hatékonyan kell kommunikálni ezeket a bonyolultságokat a nyilvánosság felé.
A kohéziós politika számos szektorális célt szolgál, többek közt célja a területi fejlesztés harmonikus megvalósítása szubnacionális szinten. Hatása azonban nem mindig azonnal nyilvánvaló, mivel széles skálán mozog. Ráadásul az előző időszakban bevezetett Recovery and Resilience Facility (Helyreállítási és rugalmassági képesség) az egyéb területi szempontok helyett a gyorsaságot és a hatékonyságot helyezi előtérbe. Ez kérdéseket vet fel a jövőbeli egyensúlyról a regionális kohézió és az EU szélesebb prioritásai között. Ahogyan ezekkel a kihívásokkal együtt haladunk, kulcsfontosságú a tehetségfejlesztési csapdák és munkaerőhiányok kezelése, különösen a vidéki területeken. A demográfiai és geopolitikai kihívások tovább erősítik a kohéziós politika részletes megközelítésének szükségességét. Bár az EU egységes piaca jelentős eredményeket ért el, a széttöredezett pénzügyi elemek akadályozzák hatékonyságát, befolyásolva például a munkaerő mobilitását.
Összefoglalva, a fenntartható életmód és a felmerülő kihívások partnerséget és együttműködést igényelnek a tagállamok és régiók között. A mi projektünk ezt a szellemiséget testesíti meg, és úgy gondolom, fontos fenntartani ezt a közös hozzáállást, hogy kijelöljük a kohéziós politika jövőjét.“
Napunk még korántsem ért vége. A következő cikkben beszámolok az EÚ, a Parlament, a Tanács, valamint a Bizottság működési mechanizmusairól, melyet egy görög úriember tárt elénk, aki aznap csak miattunk utazott Brüsszelbe. Úgy gondolom, hasznos és érdekes információkkal, tényekkel, kulisszatitkokkal szolgálhatok az elkövetkezendő EP választásokkal kapcsolatban.
(folyt. köv)
