Tapasztalat első kézből
A szlovák törvények nem teszik lehetővé, hogy propagáljuk a véradást! Rendben, akkor egyszerűen csak elmesélem, hogy milyen egyszerű és felemelő érzés volt megtapasztalni az egész folyamatot. Egy óra – csupán ennyi kell, hogy segíthess három másik emberen.
Csütörtök reggel 8 óra van, amikor megérkezünk a komáromi kórház hematológiai osztályára, felbattyogunk az emeletre, ahol már várnak ránk. Az eredeti terv szerint csak riportot és videót készítünk a véradásról, de végül máshogy alakul. Úgy döntünk, nemcsak megörökítjük, hanem mi is részesei leszünk ennek a segítő folyamatnak. (Nekem nem ez az első véradásom, de a komáromi kórházban most adok először vért.) Minden egy pár perces regisztrációval kezdődik, rögzítik az adatainkat, majd megkapjuk azt a nyomtatványt, aminek kitöltésével előzetes képet tudnak alkotni az egészségi állapotunkról, a korábbi betegségeinkről, szokásainkról. A pár oldalas papírlapot egy nagy bögre tea mellett karikázgatjuk, közben beszélgetünk, jó a hangulat, nincs bennünk feszültség vagy izgalom.
Közben megérkezik első interjúalanyunk, Filkó Gabriella igazgatóhelyettes, aki rögtön felhívja a figyelmünket egy fontos tényre. A nyaralások és a potenciális fertőzési kockázatok miatt sok rendszeres véradó esik ki a véradó körforgásból, ezért a kórház mindig örömmel látja azokat, akik a vakáció előtt térnek be egy „csapolásra”. A férfiak egy évben négyszer, a nők pedig három alkalommal tehetik meg ezt. Mi közben sorra kerülünk az első szúráson, ez még nem a véradás, csupán egy gyors, általános vérképvizsgálat, ahol a fehérvérsejtek és a hemoglobin száma alapján kiszűrik az esetleges egészségügyi kockázatokat. Itt az is kiderül, ha valaki nem tudja, hogy milyen vércsoportba tartozik.
A következő megálló az orvosi vizsgálat, és amint sorra kerülünk gyorsan ki is faggatjuk Dr. Bódi Gabriellát, a Hematológiai és transzfuziológiai osztály főorvosát. Elmondja, hogy a pár perces véradás során a vérünkből három vérkészítményt tudnak előállítani: vérlemezkékkel, plazmával és vörös vértestekkel, vagyis három emberen tudunk segíteni. Vért az adhat, aki már betöltötte a 18. életévét és minimum 50 kg. A felső korhatár 60 év, vagyis eddig lehet elkezdeni a véradóvá válást, 65 év felett pedig minden esetben az orvos dönt arról, hogy a folyamat elvégezhető-e, vagy sem. A véradót kivizsgálják a szexuális úton terjedő betegségekre, többek közt szűrik HIV-re, hepatitiszre, szifiliszre, amennyiben pedig találnak valamit, akkor hivatalosan értesítik az illetőt, behívják egy orvosi konzultációra, ahol megbeszélik a kezelés menetét.
Mivel jó volt az előzetes vérképvizsgálatunk és a doktornő is mindet renden talált, zöld utat kapunk. A szúrást érzed, persze, de ez a fájdalomtól szerencsére jó messze van. Egy-egy alkalommal 450 ml vért vesznek le tőled, ez általában 5-10 percet vesz igénybe. Mivel mi ittunk rendesen, a tea mellett vizet is, a folyamat még 5 percig sem tart. A nővérkék kedvesek, profin végzik a munkájukat, és még nyuszis kispárnát is tesznek a fejed alá, hogy kényelmes legyen a véradás.
Utána sem engednek el csak úgy, a konyhában kávé, piskóta, csoki vár. Mi sem indulunk még haza, beszélgetünk tovább. Mellénk ül egy fiatal lány, Czirfusz Gabriella, aki elmeséli, hogy először a Selye János Gimnázium diákjaként jött véradásra, ugyanis az iskolában van arra lehetőség, hogy aki betölti a 18. életévét, szervezett, csoportos véradáson vegyen részt. „Akkor én is eljöttem az évfolyamtársaimmal, kifejezetten jó élmény volt, nem fájt, semmi probléma nem volt. Jelenleg Pozsonyban járok egyetemre, ott élek, de most több időt vagyok itthon, ezért újra eljöttem vért adni. Az egész folyamat nem tart tovább egy óránál. Nekünk csupán egy óra az életünkből, és ezzel meg tudjuk menteni három ember életét” – fogalmazott Gabriella.
A környező országokban – például Ausztriában – fizetnek a véradásért és a véradást propagálni is lehet, ami a szlovákiai helyzetre nincs jó hatással. Itt nem jár érte pénz, az arra való buzdítást a törvény tiltja, de a kórház igyekszik becsben tartani a donorokat. Minden alkalommal apró figyelmességgel készülnek, a rendszeres véradóikat pedig kitüntetik.
Ahogy a bevezetőben írtam, nem célunk senkit rávenni semmire. De ha valaki egészséges, megfelel a feltételeknek, és úgy érzi, hogy szívesen segítene, a komáromi kórház hétfőn, csütörtökön és pénteken várja. Egy óra. Két szúrás. Három élet.
(sze)
