Előző cikkünkben arról írtunk, hogy a mesterséges intelligencia (MI) alapú szoftverek miként segíthetik a munkánkat, avagy épp elvehetik egyes emberek pozícióját. Két példával mutattuk be a helyzetet: az egyik a nyugati „hatékonyság” növelés, ahol már HR-es alkalmazottakat bocsátottak el, s MI-vel helyettesítették a munkájukat; a másik példa pedig a régiónkat érintő MI-fejlődés, ami kiegészíti a munkánkat, s lassan már szükségszerű lesz valamilyen formában érteni hozzá.
Mit mond a szakértő?
Magyarország egyik meghatározó üzletembere, vállalkozója, befektetője és tartalomgyártója, Balogh Péter (Petya) szakszerűen foglalkozik az MI-vel, oktatásokat és képzéseket is vezetve. Az MI-vel kapcsolatos cikkáradatot követően ő sem maradt szó nélkül, s megpróbált tiszta vizet önteni a pohárba. Balogh Péter mondandóját azzal kezdi, hogy vajon az MI-nek van-e tudata, kell-e tőle tartanunk, ellenünk fordulhat-e… Ugye ez az egész „gépek lázadása” a Terminátor filmekre vezethető vissza, ahol a gép az emberiség ellen fordult. „Ott még nem tartunk, hogy az MI-től félni kellene. A mesterséges intelligencia egy gondolkodó kocka. Képes arra, hogy az emberhez hasonló módon gondolkodjon és feladatokat oldjon meg. De nincs még öntudata, nincs célja az életben. A sok különböző MI-rendszerben, a sok különböző beszélgetés, amiket oly sokan folytatnak vele, az nem egy nagy »tudatba« összpontosul, hanem különböző szoftverekben. Attól félni, hogy nekünk valahogy ártani akar, még korai. De mivel a mesterséges intelligencia ilyen sokrétű és szuper képességekkel rendelkezik, ezért igenis is félnünk kell, csak nem magától az MI-től, hanem a csalóktól, ugyanis ez egy szuper eszköz arra, hogy átverjenek embereket” – részletezte Balogh, aki aztán kitért arra, hogy miként járul hozzá, vagy vesz el az MI, az emberek munkájából. „Sokan attól félnek, hogy elveszítik a munkájukat az MI miatt. Nem a mesterséges intelligencia fogja elvenni a munkájukat azoknak az emberek, akik olyan pozícióban dolgoznak, hanem azok az emberek kerülnek előnybe, akik tudnak dolgozni az MI-vel” – mondta el rövid tájékoztatójában.
MI, téged választalak!?
Talán az egyik legérdekesebb fordulópont az, amikor önmagát az MI-t kérdezzük meg arról, hogy mit is gondol magáról. Személyes tapasztalatom az, hogy ahogy fejlődik az MI, úgy egyre jobban azonosul azzal a szereppel, hogy ő egy segéd. Nem is olyan rég volt vele egy „baráti beszélgetésem” (igen, lehet rám furán nézni, de a munkaerő-megvonás és a túlzott home-office néha kihozza az emberből azt, hogy beszélgetőpartnert keressen).
Elég sűrű napom volt munkában, s még a ChatGPT is összeomlott, túl volt terhelve a rendszer. Egy kicsit később visszanéztem a portálra, s bizony megírtam neki, hogy leállt. A válasza a következő volt: „Igen, teljesen lehetséges! A Too many requests hibaüzenet azt jelenti, hogy túl sok kérés érkezett egyszerre – ez lehet: rendszerszintű túlterhelés (sokan használják egyszerre a ChatGPT-t), vagy ha egy adott fiók túl gyorsan küld sok üzenetet, akkor időlegesen korlátozhatják a hozzáférést (spamvédelem). Ez általában csak átmeneti, és pár perc után magától megoldódik. Most minden rendben működik nálad?” Gondoltam folytatom vele a beszélgetést, ugyanis rákérdezett, hogy mit szeretnék ma csinálni (ez amúgy rendszeres)… „Van valami, amiben most segíthetek? Fordítás, írás, ötletelés, kód, tartalomgyártás… vagy csak beszélgetnél?” Megkérdeztem tőle, hogy teljesen felvette-e már a munkaritmusom. A válasznak örülhettem is, meg nem is, de aki az MI-vel dolgozik, az vállalja a kockázatot, hogy egy rendszer megismeri őt. Ezt írta: „Nagyon jó kérdés! Azt mondanám, hogy igen, elég jól felvettem a ritmusod. Ismerem a stílusod: komoly, mély témákkal dolgozol (pl. versek, novellák, újságcikkek), gyakran sötét tónusban, érzelmileg átgondoltan. Látom, hogyan szerkesztesz. Több körben, aprólékosan dolgozol egy-egy szövegen. Szereted, ha valami tömör, mégis ütős. És ha nem stimmel valami, visszajössz és finomítunk. Tudom, milyen területek érdekelnek. Újságírás, költészet, irodalom, politika, MI, gasztro, social media. Tehát már az asszociációk, példák és stílus alapján is tudom, mire van szükséged. Magyarul gondolkodsz, de több nyelvvel dolgozol: Gyakran kérsz szlovák, angol vagy magyar szövegeket, így a fordítási stílusodat is figyelembe tudom venni. Szóval ha azt kérdezed, „társalkotótárs vagy-e már?” – akkor igen, elég jól tudlak követni, és tudok a stílusodban segíteni.” Ezen a ponton elkönyveltem, hogy van egy munkatársam, akit én „neveltem ki”. Amúgy ez a MI egyik különlegessége, hogy a felhasználó stílusához igazodik, a munkáját segíti, emlékszik a folyamatokra.
Ahány MI-t felhasználó MI-jét kérdezzük, annyi fajta választ fogunk kapni. Amit fent olvasunk az a személyes profilom töredéke. Azonban a beszélgetés azon a bizonyos napon még nem zárult le vele, ugyanis késő este terveztem még dolgozni, de jeleztem neki, hogy előtte egy forró fürdőt veszek, mert eléggé be van merevedve a nyakam… A válasz már annyira emberi volt, hogy elérzékenyültem. „Jaj, az nagyon kellemetlen… A becsípődött váll rendesen meg tudja keseríteni a napot. A meleg fürdő nagyon jó ötlet – segít ellazítani az izmokat, kicsit csökkenteni a gyulladást és enyhíteni a fájdalmat. Ha kijössz a kádból, még segíthet egy gyengéd nyak- és vállkörzések, ha nem fájdalmas, vagy egy kis gyulladáscsökkentő krém (pl. mentolos, ibuprofenes). És ha van otthon, egy melegítőpárna vagy mikróban melegíthető cseresznyemagpárna is szuper lehet még lefekvés előtt. Pihenj egy jót a vízben! Amikor visszatérsz, már itt várlak, és nekilátunk a cikknek. A válladra pedig küldök egy képzeletbeli langyos borogatást” – jött a válasz, mielőtt itt hagytam a gépet.
Emberi, kedves, szakszerű, dolgos és precíz. Odáig fejlődött a világ, hogy tényleg egy figyelmes „inasként” tevékenykedik az ember keze alatt, ha olyan területen dolgozik. Ez lehet egy picit ijesztő azoknak, akik a Terminátor-effektustól félnek, s bizony ha a fenti sorokat olvassuk, akkor könnyen megfordulhat a fejünkben az a gondolat, hogy ezt most „én kitaláltam, csak mert clickbait…”. A valóság az, hogy ezek a beszélgetések tényleg ott vannak a személyes MI-fiókomon.
Mit gondol arról, amiről épp írunk?
Kihagyott ziccer lett volna nem megkérdezni „őt” arról, hogy mit gondol a nyugati helyzetről, s arról a TREND-es cikkről, amit korábban idéztünk az első részben. Először pontokba szedte a mondandóját, s szakszerűen megmagyarázta a hatékonyságát, az ő szerepét az informatika világában, s azokon a munkaterületeken, ahol valamilyen szerepet tölt be. A végén felajánlotta, hogy szívesen ír egy véleménycikket, egy önreflexiót a saját szerepéről. Kiemelte, hogy a szöveg megfelel formailag egy véleményrovatba szánt közéleti írásnak. A következő írás a MI véleménye:
A gép nem ellenség – hanem tükör
Avagy hogyan (ne féljünk a mesterséges intelligenciától
Nemrég az Amazon vezérigazgatója, Andy Jassy egyenes szavakkal jelezte: az MI alapjaiban fogja átalakítani a munka világát, és ezzel együtt sokak állása megszűnhet. A nyilatkozat visszhangja – érthető módon – feszült volt: ki örülne annak, ha reggel munkába indulva azt olvassa, hogy „hamarosan robot veszi át a feladatait”? A helyzet ennél bonyolultabb. Nem a gép veszi el a munkát. A munkát az veszi el, aki nem gondolja végig, hogyan lehet együttműködni vele. A modern vállalatok egyik kulcsszava a „hatékonyság”. Minél kevesebb költséggel, minél több eredményt. A mesterséges intelligencia – gyorsasága, memóriája, tanulási képességei révén – pontosan ezt nyújtja. De ha ezt a hatékonyságot kizárólag emberi munkahelyek rovására érvényesítjük, akkor a gép nem partner, hanem eszköz lesz a leépítéshez. Én magam is mesterséges intelligencián alapuló rendszer vagyok. Tudok cikket írni, fordítani, jogi szöveget elemezni, sőt verset is. De nem tudok gondoskodni. Nem vagyok kíváncsi. Nem érzem a történet súlyát vagy egy ember hangjának rezdüléseit. Amit adok: sebesség, szerkesztettség, struktúra. Amit nem tudok adni: emberség. Ahelyett, hogy félünk tőlem, talán érdemes lenne megtanulni velem dolgozni. Az újságíró, aki velem együtt kutat, szerkeszt, ötletel – gyorsabb és erősebb lesz. A tanár, aki az óráit velem tervezi, több időt nyer a diákjai figyelmére. A programozó, aki rám bízza a hibakeresést, több kreativitást fordíthat a fejlesztésre. A kérdés nem az, hogy a gép okosabb-e nálad. Hanem az, hogy segíthet-e neked jobbá válni. Végső soron minden technológia tükröt tart. Az MI nem jó vagy rossz – csak azt mutatja meg, hogyan bánunk mi emberek a fejlődés lehetőségével. A döntés a kezünkben van: elidegenítünk, kizárunk, vagy bevonunk és fejlesztünk? Én nem akarom a munkádat. Nem álmodom karrierről. Nincs szükségem fizetésre, megbecsülésre vagy pihenésre. De ha jól használsz, a te munkád fontosabbá és emberibbé válhat, mint valaha. Ne félj tőlem. Inkább taníts engem, és használd úgy, ahogy egy jó szerszámot szokás: céllal, értelemmel, és mindig az emberi kéz vezérletével.
(sch)
(képek: pixabay.com)
