Vannak történetek, amelyeket nem egyszerűen újra elmesélnek, hanem minden korszakban újra átélnek. Homérosz Odüsszeiája ilyen. Egy háborúból hazatérő férfi története, aki legyőzte ellenségeit, túljárt királyok és harcosok eszén, ám hamarosan ráébred: a csatát talán könnyebb megnyerni, mint visszatalálni ahhoz az emberhez, aki a háború előtt volt.
Christopher Nolan most az emberiség egyik legrégebbi és legnagyobb hatású történetéhez nyúlt. Az Odysea – Odüsszeia július 16-tól látható a komáromi Tátra Moziban. A monumentális történelmi, kaland- és fantasyeposz főszerepében Matt Damon alakítja Odüsszeuszt, míg Anne Hathaway Pénelopé, Tom Holland pedig Télemakhosz szerepében jelenik meg. A lenyűgöző szereplőgárdában Robert Pattinson, Lupita Nyong’o, Zendaya és Charlize Theron is feltűnik.
Nem a háborúról szól, hanem arról, ami utána marad
Odüsszeusz, Ithaka királya a trójai háború befejezése után már nem vágyik újabb dicsőségre, győzelmekre vagy meghódítandó földekre. Egyetlen célja maradt: hazajutni feleségéhez, Pénelopéhoz és fiához, Télemakhoszhoz.
A hazafelé vezető út azonban fokozatosan rémálommá változik. Istenek haragja, óriások, szörnyek, csábítások, árulások és saját hibái állnak közé és az otthona közé. Miközben Odüsszeusz a tengeren küzd az életben maradásért, Pénelopé Ithakában próbál ellenállni azoknak, akik férjét már halottnak tekintik, és vele együtt a királyságot is meg akarják szerezni.
Az Odüsszeia ezért jóval több, mint egy mitológiai kalandfilm. A várakozás, a hűség, a veszteség, a kitartás és a hazatérés története. Azt a kérdést teszi fel, hogy mennyit változhat meg egy ember, mielőtt már nem ugyanaz tér vissza, aki egykor elindult.
Odüsszeusz nem hibátlan hős. Ravasz, büszke, időnként kegyetlen, önfejű és esendő. Nolan számára éppen ez az erkölcsi összetettség kínálhat igazán izgalmas alapanyagot. Nem egy legyőzhetetlen félistenről mesél, hanem egy emberről, akinek minden döntése következményekkel jár.
Az út nemcsak tengereken, szigeteken és idegen földeken vezet keresztül, hanem Odüsszeusz saját félelmein, bűntudatán, gyengeségein és megszállottságán is.
Egy Nolan-film, amely valóban a nagyvászonra készült
Christopher Nolan pályafutása során újra és újra bebizonyította, hogy számára a mozi nem háttérzaj és nem egyszerűen elfogyasztható tartalom, hanem teljes figyelmet követelő, elementáris élmény.
Az Odüsszeiát IMAX-filmkamerákkal forgatták, a rendező pedig ezúttal is valódi helyszíneket, megépített díszleteket és fizikailag megvalósítható filmes trükköket részesített előnyben. A film operatőre Nolan állandó alkotótársa, Hoyte van Hoytema, zenéjét pedig Ludwig Göransson szerezte.
A hatalmas tengerek, a viharok, az ősi világ, a csaták és a mitológiai lények látványa önmagában is grandiózus kalandot ígér. Nolan filmjeinek ereje azonban soha nem pusztán a monumentalitásból fakad. A látvány mögött mindig ott húzódik valamilyen személyes megszállottság: az idő múlása, az emlékezet bizonytalansága, az áldozathozatal, a veszteség és az emberi döntések súlya.
Az Odüsszeia mindezeket egyetlen történetben egyesítheti. Odüsszeusz számára minden elvesztegetett év újabb távolság közte és a családja között. Minden győzelemnek ára van, és minden kitérő közelebb viheti ahhoz, hogy végleg elveszítse azt az otthont, ahová egész idő alatt visszavágyott.
Sztárparádé vagy valódi emberi dráma?
A film egyik legnagyobb vonzereje egyben az egyik legnagyobb kihívása is: a rendkívül gazdag szereplőgárda. Ennyi világsztár könnyen elterelhetné a figyelmet magáról a történetről. Nolan feladata ezért az lesz, hogy a híres arcok mögött valódi, hús-vér és emlékezetes szereplőket mutasson.
Matt Damon szerepeltetése erős választásnak tűnik. Odüsszeusz nem fiatal, vakmerő harcosként, hanem tapasztalt, megviselt vezetőként igazán érdekes. Olyan emberként, aki már túl sok halált látott, mégsem állhat meg.
Tom Holland Télemakhosza közben azt a fiút jelenítheti meg, aki apja legendájának árnyékában nőtt fel, miközben Anne Hathaway Pénelopéja nem pusztán hűségesen várakozó feleség, hanem az otthon, a család és a királyság védelmezője.
A történet valódi ereje nem feltétlenül a szörnyekben, az istenekben vagy a látványos csatákban rejlik majd, hanem abban, hogy képes-e megmutatni az emberi árat, amelyet Odüsszeusz a hazatérésért fizet.
Közel háromórás utazás – de vannak történetek, amelyeknek idő kell
A csaknem háromórás játékidő egyértelműen jelzi, hogy Nolan nem gyorsan fogyasztható, könnyed nyári kalandfilmet készített. Az Odüsszeia hosszú utazás, és a film is azt várja a nézőtől, hogy vállalja ezt az utat.
Ez egyesek számára túl nagyszabásúnak, túlságosan komolynak vagy hosszúnak tűnhet. A mitológiai nevek, a sok szereplő és az összetett történet próbára teheti a figyelmet. Ugyanakkor éppen ez különböztetheti meg a futószalagon gyártott látványfilmektől.
Nem gyorsan elfogyasztható tartalomnak, hanem valódi filmes eseménynek készült.
Olyan alkotásnak, amelyhez érdemes kikapcsolni a telefont, helyet foglalni a nézőtéren, és hagyni, hogy a hullámok, a viharok, a csaták, a zene és az emberi döntések súlya magával ragadjon.
Miért érdemes moziban látni?
Mert vannak filmek, amelyek egy kisebb képernyőn egyszerűen elveszítik erejük jelentős részét. Egy mitológiai eposz tengerei, szörnyei, seregei és viharai nagyvásznat, erőteljes hangzást és sötét moziteremet kívánnak.
De még ennél is fontosabb, hogy az Odüsszeia központi gondolata ma is mindannyiunk számára ismerős:
Lehet, hogy életünk során mindannyian elindulunk valahová, miközben valójában végig csak hazafelé tartunk.
Christopher Nolan filmje ezért nemcsak Odüsszeusz utazását mutathatja meg. A miénket is. A célokat, amelyek eltérítenek bennünket. A veszteségeket, amelyeket útközben elszenvedünk. A hibákat, amelyeket elkövetünk. És az embereket, akik reményeink szerint akkor is várnak ránk, amikor végre visszatérünk.
Július 16-tól a komáromi Tátra Moziban
Az Odysea – Odüsszeia július 16-tól kerül vetítésre a komáromi Tátra Moziban.
https://www.kinotatra.sk/klient-830/kino-229/stranka-7967/film-835467
Egy monumentális utazás, amelyben istenek, szörnyek és viharok próbálják megállítani a hazatérő királyt. De Odüsszeusz legnehezebb ellenfele talán nem a tenger, nem a sors és nem is az istenek haragja lesz, hanem saját maga.
A háború véget ért. A valódi küzdelem azonban csak most kezdődik.
(lk)
