Hosszú csend után újra Star Wars-film érkezik a mozikba. A Star Wars: A mandalóri és Grogu nem egyszerűen egy újabb fejezet a messzi-messzi galaxis történetében, hanem próbatétel is: képes-e a George Lucas által megálmodott univerzum újra valódi mozieseménnyé válni, vagy végleg a streaming-sorozatok világában találja meg a helyét?
A tét nem kicsi. A Star Wars 2019, vagyis a Skywalker kora óta nem jelentkezett új mozifilmmel, miközben a franchise súlypontja egyértelműen a Disney+ sorozataira helyeződött át. A Mandalorian éppen ezért lett különösen fontos: Din Djarin és Grogu története volt az a modern Star Wars-vonal, amelynek sikerült újra érzelmet, egyszerűséget, westernes kalandhangulatot és mitikus tisztaságot vinni az univerzumba. Most pedig ez a páros lép át a kisképernyőről a nagyvászonra.
A filmet Jon Favreau rendezi, a forgatókönyvet Favreau, Dave Filoni és Noah Kloor jegyzi. A főszerepben természetesen Pedro Pascal tér vissza Din Djarinként, mellette pedig Sigourney Weaver, Jeremy Allen White és Jonny Coyne is szerepel. A zenét ismét Ludwig Göransson komponálta, ami már önmagában jó hír, hiszen a Mandalorian egyik legerősebb eleme mindig is a különleges, egyszerre törzsi, elektronikus és klasszikusan filmes hangzásvilág volt.
A történet a Galaktikus Birodalom bukása után játszódik, amikor az Új Köztársaság még törékeny rendet próbál építeni, miközben a galaxis különböző pontjain tovább élnek a birodalmi hadurak maradványai. Ebben a veszélyes átmeneti korszakban Din Djarin és fiatal tanítványa, Grogu új küldetést kapnak. A hivatalos előzetesek alapján a filmben feltűnnek fejvadászok, huttok, anzelánok, valamint Zeb Orrelios is, miközben Grogu már nem pusztán védtelen gyermekfigura, hanem egyre önállóbb, erősebb szereplő.
A film egyik legérdekesebb ígérete éppen ez: Grogu felnövéstörténete. Favreau szerint a karakter már nem csupán megmentésre váró kis lény, hanem Din Djarin oldalán valódi mandalóri tanítványként vesz részt a kalandokban. Ez fontos irányváltás, mert Grogu eddig könnyen válhatott volna csupán cuki kabalafigurává, „Baby Yodává”, aki eladja a játékokat és meglágyítja a nézők szívét. A mozifilmnek azonban ennél többet kell bizonyítania: azt, hogy Grogu képes drámai súlyt is hordozni, nemcsak bájt.
A Mandalorian ereje mindig az egyszerűségében rejlett. Nem akarta megmagyarázni az egész galaxist, nem akart mindenáron családfákat, próféciákat és politikai rendszereket újrarendezni. Egy páncélos fejvadász és egy különleges gyermek kapcsolatáról szólt. Apa és fiú, mester és tanítvány, magányos harcos és védtelennek tűnő csoda – ez a dinamika adta a sorozat szívét. A mozifilm akkor működhet igazán, ha ezt a bensőséges érzelmi magot nem nyomja agyon a látvány, a nosztalgia és a franchise-kötelezők sora.
Az első vetítési reakciók alapvetően biztatóak: a korai beszámolók főként a látványt, az akciót, a lényeket, Grogu bábtechnikáját, valamint az IMAX-élményt emelik ki. Ugyanakkor a visszafogottabb hangok szerint továbbra is fennáll a veszély, hogy a film nem teljes értékű mozis Star Wars-eseménynek, hanem inkább a sorozat nagyobb, drágább, látványosabb epizódjának érződik. Ez a legfontosabb kérdés: vajon Favreau képes-e valódi mozifilmmé emelni azt, ami sorozatként már bizonyított?
A The Guardian is hasonló dilemmát fogalmazott meg: a filmnek nem elég kiszolgálnia a rajongókat, hanem vissza kell adnia a Star Wars mozis méretét, mítoszát és eseményjellegét. A nézőknek azt kell érezniük, hogy ezért érdemes volt újra jegyet venni, nagyvászon elé ülni, és hagyni, hogy a galaxis ne csak egy otthoni sorozatepizód legyen, hanem közös moziélmény.
A szereposztásban külön figyelmet érdemel Sigourney Weaver, aki Colonel Wardként lép be a Star Wars világába. Az ő jelenléte nemcsak presztízst ad a filmnek, hanem egyfajta sci-fi történelmi hidat is képez: az Alien és az Avatar után Weaver a modern popkultúra egyik legnagyobb űruniverzumában is megjelenik. Jeremy Allen White pedig Rotta, Jabba fia hangjaként kapcsolódik a történethez, ami a hutt-vonalat is újra játékba hozza.
A film legnagyobb erénye várhatóan az lehet, hogy visszahozza a klasszikus Star Wars-kaland alapérzetét: idegen bolygók, furcsa lények, veszélyes küldetések, atyai felelősség, humor és akció. A legnagyobb kockázata viszont ugyanebből fakad: ha mindez csak ismerős elemek ügyes újracsomagolása lesz, akkor a film kellemes, de nem korszakos élmény marad. A Star Warsnak most nemcsak szórakoztatnia kell, hanem újra meg kell győznie a közönséget arról, hogy van még benne nagyvászonra kívánkozó erő.
A mandalóri és Grogu tehát nem pusztán egy új Star Wars-film. Inkább vizsga. Vizsga Jon Favreau számára, vizsga Lucasfilm számára, és vizsga magának a franchise-nak is. Ha a film megőrzi Din Djarin és Grogu kapcsolatának emberi egyszerűségét, miközben valóban mozis léptékre növeli a kalandot, akkor ez lehet az a történet, amely új lendületet ad a Star Warsnak. Ha viszont csak a sorozat kibővített epizódja marad, akkor a rajongók talán elégedettek lesznek, de a galaxis nem biztos, hogy újra megremeg.
Egy biztos: Grogu visszatér. Din Djarin visszatér. És velük együtt visszatér a kérdés is, amelyre minden Star Wars-filmnek válaszolnia kell: tud-e még csodát adni a messzi-messzi galaxis?
Május 21-től a szlovákiai mozikban. Ez az út.
A komáromi Tátra moziban május 22-ikén vetíti. Jegyek: https://kinotatra.system.cinemaware.eu/wstep1.php?id=7bbbe9cf28b902546397e2c4cbc913ff64d90fcaea695516a2b12d48
(lk)
