A komáromi erődrendszer és az Egressy Béni Művelődési Központ között félúton áll egy szerény épület, amelyen ugyan már kifogott az idő vasfoga – de hamarosan új köntöst kap. Komárom városa ugyanis saját forrásból teljes mértékben felújítja a városi rendőrség székhelyét, ami újabb lépés egy folyamatosan fejlődő helyi intézmény történetében. Komárom városi rendőrsége ugyanis az elmúlt években nemcsak technikai, hanem személyi és szemléleti téren is sokat fejlődött. A térfigyelő kamerák hálózata bővül, az emberek bizalma nő, a rendőrök pedig egyre gyakrabban szembesülnek eredményesen olyan kihívásokkal, amelyek túlmutatnak a hagyományos közrendvédelmen. De vajon milyen feladatokkal és kihívásokkal találják szembe magukat a mindennapok során? – kérdeztük a parancsnokot, Tóth Sándort.
Ma például azzal indult a napunk, hogy járásunk egyik községéből felhívtak a kollégák, hogy egy roma származású pár meglopott egy idős hölgyet. Átküldték a gyanúsítottak fotóját, és segítségünket kérték, ugyanis feltételezték, hogy mivel a károsult pénztárcájában a személyes iratokon kívül benne volt a bankkártyája is, amelyre ráadásul rá volt ragasztva a PIN-kódja (egyébként a szépkorúak gyakran követik el ezt a hibát), azt a komáromi pénzintézet automatájánál szeretnék felhasználni. Így is történt. Az elkövetéstől számítva másfél órán belül sikerült őket lefülelnünk. Sikeres napunk volt.
Korábban 255 euró fölött a károkozás már bűncselekménynek számított. A Fico-kormány azonban ezt 2024 augusztusának elején 700 euróra emelte fel, ami már életbe lépésekor a szlovák büntetőjogi reform egyik legvitatottabb eleme volt. Jogos volt az ezzel kapcsolatos félelem: valóban elszaporodtak azóta a „kisebb” lopások?
Tegyük hozzá, hogy törölték a 2003 óta érvényben lévő „háromszor és elég” elvet is (szlovákul: trikrát a dosť), amelynek lényege az volt, hogy ha valaki háromszor követett el bűncselekményt, akkor a harmadik esetnél már sokkal szigorúbb büntetés járt, függetlenül attól, hogy az adott bűncselekmény önmagában milyen súlyú lett volna. E két döntés hatása országos szinten is nagyon érezhető: a bűnözési statisztikák szignifikánsan megugrottak. És ezt mi is tapasztaljuk, még ha nem is olyan mértékben, mint a nagyvárosokban. De így is: míg 2023-ban 2521 kihágást oldottunk meg, addig 2024-ben ez a szám már 3496 volt – közel ezerrel több.
Komáromban mely típusú szabálysértések és bűncselekmények fordulnak elő leggyakrabban?
Ezeknek a nagyobbik része közlekedési kihágás volt. Komoly gondot okoz, hogy még mindig nem alakult ki nálunk a parkolási kultúra. Az emberek panaszkodnak, hogy kevés a parkolóhely, ami a lakótelepeken különösen érzékelhető, de ennek oka részben az, hogy az emberek kényelmesek, és céges autóikkal is a házuk előtt parkolnak. Tudunk olyan négytagú családról, akik hét (!) autót – ebből négy a vállalkozásuk nevére van bejegyezve – parkoltatnak a blokkjuk előtt. Erre a problémára a városvezetéssel közösen keressük a megoldást. A városban viszont – főleg amióta ki lett alakítva az erőd előtti nagy, ráadásul ingyenes parkoló – elméletileg van elegendő parkolóhely. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy sokan inkább tilosban parkolnak, csak ne kelljen gyalog megtenniük egy lépést sem. A lakosság részéről leggyakrabban vagyon elleni bűncselekményekről, ezen belül is lopásokról, rongálásokról kapunk bejelentéseket. Leginkább kerékpárokat és elektromos rollereket tulajdonítanak el.
A lakosság mennyire együttműködő, mennyire segíti a munkájukat?
Évről évre egyre inkább, ami szerintem a belénk helyezett bizalmat is jól mutatja: a múlt évben közel 250 alkalommal fordultak hozzánk. Nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy akár bűncselekmény, családon belüli erőszak esetében is inkább minket hívnak, és nem az állami rendőrséget. Ilyenkor azonnal kimegyünk a helyszínre, de közben értesítjük az állami rendőröket, és biztosítjuk a helyszínt a kiérkezésükig. Hivatalos tanúvallomást tenni azonban a bejelentőknek csak kis hányada hajlandó, ugyanis szeretnék elkerülni az ezzel járó kellemetlenségeket. Az viszont fájó pontunk, amikor nem minket hívnak, hanem felteszik a felvételeket a közösségi portálra, majd sorjáznak a kommentek: hol vannak a rendőrök?! Mi akkor tudunk intézkedni, ha bejelentést kapunk.
Mennyire támaszkodhatnak a város térfigyelő kamerarendszere, és milyen irányba szeretnék azt továbbfejleszteni?
Természetesen a köztéri kamerákat egy kollégánk folyamatosan figyeli. Korábban az infravörös (IR) technológiára alapuló kameráink vezeték nélkül működtek, és el kell ismerni, hogy nem túl jó eredménnyel. A múlt évben a város támogatásának köszönhetően 50 ezer euróból új kamerákat vásároltunk, a kép pedig száloptikás rendszeren keresztül, kiváló minőségben érkezik. Június elején a rendszert tovább bővítettük, így jelenleg már 32 kamera van kihelyezve. A jövőben ezt tovább szeretnénk fejleszteni. Terveink szerint az Eötvös utcára, az E. B. Lukáč-, Béke-, Esztergályos utcára, a Cirill és Metód körforgalomhoz, valamint a lakótelepekre is kerülnének kamerák. Az erre vonatkozó törvény elfogadása után pedig egy mesterséges intelligenciával támogatott rendszer bevezetését tervezzük, amely nemcsak rögzíteni, hanem elemezni is képes a látottakat. Az elképzelés szerint a teljes várost – a Vág-hídtól a Gútai úton át egészen a határig és a körforgalomig – lefedné az intelligens kamerahálózat. Ezzel nagyban csökkenteni tudnánk a közlekedési kihágások számát is, ugyanis ez a rendszer automatikusan azonosítja a megengedett sebességet túllépő szabálysértő járművek rendszámtábláját, amely alapján visszakövethető a tulajdonos.
Lenne kapacitásuk arra, hogy minden bejelentésnek utánajárjanak, tekintettel arra, hogy az állományuk száma meglehetősen alacsony?
A városi rendőrségek országos irányító és koordináló szerve (prezídium) Kassán található, amely megyei alosztályokra van felbontva. A Nyitra megyei alosztály nagyon jól működik. A belügyminisztérium képviselőivel közösen tartott ülésen a jelenlévő parancsnokok egyetértettek abban, hogy az ideális az lenne, ha ezer lakosra egy rendőr jutna – ami Komárom esetében harmincnégy járőrt jelentene. Jelenleg a hivatali állománnyal együtt huszonnyolcan vagyunk. Ebből három kolléga június elején végzett, három pedig szeptemberben fog. Ősszel ismét meghirdetünk egy toborzást. Ideális lenne, ha még két embert fel tudnánk venni. Olyan napokon, amikor városi rendezvényt – a Komáromi Napokat, a Lehár Napokat vagy esetleg egy prominens személyiség látogatását – kell biztosítanunk, velem együtt (mert attól, hogy én vagyok a parancsnok, még egy vagyok a csapatból), minden emberünket mozgósítjuk, hogy mindig legyen egy kéttagú őrjáratunk, amely szükség esetén a lakosokat szolgálja. Megjegyzem, rendkívül jó az együttműködésünk az állami rendőrséggel.
Milyen személyi és szakmai követelményeknek kell megfelelnie annak, aki napjainkban a városi rendőrség kötelékébe szeretne belépni?
A kezdetekhez képest nagyon sokat változott az elvárásrendszer. A belügyminisztériumban folyamatban van az erre vonatkozó rendelet kidolgozása, amely nagy valószínűséggel ősztől lép életbe. Mi már nagyjából ez alapján válogattuk ki munkatársainkat. Nem volt könnyű, ugyanis a mai fiatalok már csak a filmekből ismerik a kötelező katonai szolgálatot, amely eltörlésének vannak egyértelmű előnyei és hátrányai – attól függően, hogy honnan nézzük: társadalmi, katonai vagy egyéni szempontból. Egyéni szempontból jó, ellenben a sorkatonaság éppen fegyelemre és kitartásra tanította meg a fiatalokat, amelyek a rendőri szolgálathoz elengedhetetlenek. A jelentkezőknek büntetlen előéletet igazoló erkölcsi bizonyítvánnyal, érettségi bizonyítvánnyal és jogosítvánnyal kell rendelkezniük, és sikeresen teljesíteniük kell a pszichológiai alkalmasságot vizsgáló tesztet. A kétnyelvű környezetre való tekintettel elvárás a szlovák és a magyar, valamint egy harmadik, idegen nyelv kommunikációképes szintű ismerete is. Emellett van egy fizikai megfelelőképesség-felmérés is, hiszen hiába beszél valaki öt nyelven, ha nem tud felfutni a harmadik emeletre megállás nélkül. Folyamatosan gondot fordítunk állományunk kondíciójának megőrzésére, illetve erősítésére. Az elmúlt öt évben jelentősen megújult és megfiatalodott a csapatunk, ami nagyban előre lendíti a hatékonyságunkat. Helyettesemmel – akivel harminckét éve kollégák vagyunk – szavak nélkül is megértjük egymást. Nagyon jó és összetartó csapat épült fel körülöttünk. Mindez azonban önmagában nem lenne elég az eredményes működéshez, ha a város vezetősége – Keszegh Béla polgármester, Ondrej Gajdáč és Varga Tamás alpolgármesterek – nem támogatná a munkánkat minden téren.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk a város utcáin olyan személyekkel, akik láthatóan valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állnak. Feltételezhető, hogy a velük való kommunikáció különleges odafigyelést és kiváló konfliktuskezelő készséget igényel a rendőrök részéről.
Valóban, társadalmi szinten is aggodalomra ad okot, hogy az addiktív szerek felhasználóinak száma folyamatosan növekszik. Ami még inkább elkeserítő, hogy többnyire olyan olcsó, szennyezett vagy ismeretlen összetételű kábítószereket használnak, amelyek komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. Az állami rendőrség kábítószer-bűnözés elleni osztályának munkatársaitól tudjuk, hogy a legnagyobb problémát egy újfajta, egyelőre beazonosítatlan drog terjedése okozza. Emellett a marihuána is nagyon elterjedt. A statisztikákat nézve azonban – a környező városokhoz, például Érsekújvárhoz vagy Nyitrához viszonyítva – nálunk még mindig a legjobb a helyzet. Megjegyzem, a „fiúk” nagyon jó szociális és pszichológiai érzékenységgel tudnak kommunikálni az alkohol vagy más addiktív szer hatása alatt agresszívan vagy arrogánsan viselkedő személyekkel. A rendőrség egyik kiképzőtisztje pedig speciális taktikai képzést nyújt járőreinknek, amely során elsajátíthatják, hogyan kell egy zárt térbe – például lakásba vagy házba – biztonságosan bejutni, mozogni és szükség esetén szakszerűen ártalmatlanítani egy veszélyes személyt. Ugyanígy rendszeresen járnak lövészeti gyakorlatra is. Csak úgy tudunk előre haladni, ha személyesen is fejlődünk.
Pár éve vásároltak egy chipleolvasót is, és azóta nagyon sok elkóborolt négylábút juttattak haza, vagy ha nem rendelkeztek azonosítóval, akkor a menhelyre, amellyel rendkívül jó az együttműködésük.
A város kommunális osztályán keresztül kaptuk a leolvasót, mi pedig az állomásunk mögött kialakítottunk két kennelt, amelyben ideiglenesen – amíg a menhely nem tudja fogadni a kutyákat – el tudjuk helyezni azokat. Tartunk mindig száraztápot, nálunk egy sem várakozik éhesen. Egyébként a kutyatartási kultúra a városban egyre magasabb szinten van: márciusban több mint hétszáz kutyasétáltatót ellenőriztünk, és szinte kivétel nélkül mindenki igazolni tudta, hogy befizette a kutyaadót. A lakosok, főleg a fiatalabbak, ma már sokkal felelősségteljesebben viszonyulnak a környezetükhöz is, és összeszedik kedvencük után az ürüléket. És nem azért, mert tartanak az esetleges 30 eurós büntetéstől, hanem mert tényleg fontos nekik környezetük tisztasága. A kutyatartók kétharmada biztosan ebbe a táborba sorolható. Sőt, nagy gondot fordítanak a futtatók rendben tartására is.
Említette, hogy harminchárom évvel ezelőtt került a városi rendőrség kötelékébe. Hogy lehet ennyi éven át elkerülni a kiégést?
Szeretni kell a munkánkat. Másrészt hatalmas motiváció, hogy nagyon gyakran kapunk, úgy telefonon, mint személyesen, köszönetet a lakosoktól, akiknek segítettünk. A múlt héten például betoppant egy idős néni egy tepsi süteménnyel, hogy így hálálja meg annak a két „fiatalembernek”, akik segítettek neki. A megbecsülés és a köszönet mutatja a legjobban azt, hogy szükség van a munkánkra – és ránk.
VE.
