Van, aki csak vendégként jár a komáromi strandra, és van, aki az élete szerves részének tekinti. Vörös Magdaléna az uszoda és a fürdő egyik legrégebbi munkatársa több mint négy évtizede dolgozik a vízpart közelében. Volt pénztáros, érdeklődött a gépészet iránt, segített életeket menteni, és ma is szívvel-lélekkel gondoskodik arról, hogy minden látogató jól érezze itt magát.
Fiatalon atletizált, a magasugrásban kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Hogyan és miért kezdett el sportolni?
A Munka Utcai Alapiskolába jártam, ahol az osztályfőnököm és az edzőm is Csintalan Miklós volt. Ő szerettette meg velem a sportot. Érdekes, hogy a magasugráshoz nem volt meg a magasságom, mégis túlugrottam a magasságomat és az első osztályt is, ami akkor 1,66 métert jelentett. Voltam szlovák bajnok, csehszlovák negyedik és Grand Prix nemzetközi versenyen is negyedik. Ez igazán jó eredménynek számít, de egy sportolónak érzelmileg a legrosszabb, mert éppen csak lecsúszott a dobogóról. Később Nyitrához kerültem, velük egy párizsi futóversenyre is eljutottam, ami máig emlékezetes élmény.
Ha a neve nem is feltétlenül mindenki számára, de az arca sokaknál biztosan összefonódik az uszodával, illetve a stranddal.
1986-ban kezdtem el dolgozni az uszodában pénztárosként. Adódott egy munkalehetőség, és mivel az uszoda egy sportlétesítmény, azt gondoltam, hogy tökéletes lesz számomra. Menet közben kitanultam a gépészet csínját-bínját, mert a gépészek beavattak a részletekbe. Emlékszem, hogy egyszer az egyikük el akart menni egy kicsit csavarogni, és rám bízta a gépházat. Megmutatta, hogyan kell állniuk a csapoknak, hogy minden rendben legyen. Évekkel később pedig ugyanitt én figyelmeztettem az egyik gépészt, hogy bizony nincs minden rendben, mert a csapok nem úgy állnak, ahogy állniuk kellene. 2001-ben hívtak át a strandra és bíztak meg a vezetésével. Sokáig vacilláltam, nem akartam itt dolgozni egy rossz gyerekkori emlék miatt, de mára már a szívügyem lett. Sok minden változott közel negyed évszázad alatt, számos üzemeltető váltotta egymást, igazgatók jöttek-mentek, de én maradtam.
Önnél nincs nagyobb ismerője a strandnak. Hogyan látja, mennyire érzik magukénak a komáromiak?
Mindenkinek nem lehet megfelelni, olyan nincs, hogy mindenkinek a kedvében tudjunk járni. Így vannak komáromiak, akik szeretik és gyakran jönnek, míg mások inkább a környékbeli nagyobb strandokat látogatják, mert élvezik a nyüzsgést. A mi lehetőségeink korlátozottak, hiszen bent vagyunk a városban, nincs hová terjeszkedni. A befogadóképességünk 1500 fő, ami azonban eloszlik a hét medence és a három büfé között, ezért még a legforgalmasabb napokon sincs tumultus. A fő vonzerőnk a nyitás óta a termálvíz. Győri, pesti, pozsonyi és csehországi vendégeink elragadtatva beszélnek róla.
Sokat fejlődött, változott a strand. Ezt hogy éli meg egy olyan személy, aki benne van a sűrűjében?
Vannak a vendégek számára látható és nem látható fejlesztések. Én mindegyiknek ugyanúgy örülök, hiszen mindegyik előrébb visz bennünket. Minden évben igyekszünk valamit újítani, figyelembe vesszük az emberek kérését. Ezért került például korlát a hátsó medencéhez, hogy az idősek biztonságosabban tudjanak be- és kijutni. Amikor én elkezdtem itt dolgozni, még csak egy beltéri medencénk volt, 40–50 fős befogadóképességgel. Aztán megépült a kinti, elhúzható fedelű termálmedence, méghozzá masszázselemekkel. Akkor a környékben még sehol nem volt ilyen. A hátsó, vagy ahogy a vendégeink hívják, a „gombás” medence betonból volt, azóta az is átfolyós lett, masszázselemekkel és a nevét adó gombával bővült. Ez a gyermekes családok kedvence, nyáron mindig tele van. Termál- és sima víz keverékével töltjük fel, ezért állandóan 28–30 fokos. A mélysége pedig 90-től 120 centiig változik. Nagyon jó beruházásnak bizonyult a tanmedencében a csúszdák megépítése, ami vonzza a vendégeket. Idén pedig a kismedence újult meg, ami fölé árnyékoló is került.
Az idei év nem igazán kedvezett a strandoknak. Jelentősen rányomta a bélyegét a szezonra a párkányi fürdőben történt tragédia, és a nyár jelentős részében az idő sem volt éppen strandolásra alkalmas. Hogyan mutatkozott ez meg Önöknél?
A párkányi tragikus eset után mintegy két hétig kisgyermekes családot szinte nem is láttunk a strandon. Éjszakánként pedig annyira hideg volt, hogy hiába fűtöttük a medencéket, azok napközben sem tudtak felmelegedni. A tavalyihoz képest 30–40 százalékkal visszaesett idén a forgalmunk.
Ha visszagondol az elmúlt évekre, van olyan történet, amire szívesen emlékszik vissza?
Kedvenc sztorim nincs, de számomra az egyik legemlékezetesebb az az eset volt, amikor megmentettük egy fiatal srác életét. A medence szélén lett rosszul, én pont arra mentem, és észrevettem, hogy nem kap levegőt. A Heim-fogást alkalmaztam, aztán az úszómesterek megkezdték az újraélesztést. Mire kiérkezett a mentő, addigra sikerült őt visszahoznunk. Később a szüleivel látogatott meg minket, hogy megköszönje, hogy megmentettük az életét.
Gyakoriak az ilyen esetek?
Szerencsére nem, egyszer-kétszer előfordul, hogy valaki a vízben lesz rosszul. Ami gyakoribb, hogy a szülők nem figyelnek kellőképpen a gyerekeikre, és felengedik őket úgy a csúszdákra, hogy a gyerek nem tud úszni, így aztán könnyen megtörténik a baj. Az úszómesterek azonban képzettek, és gyorsan reagálnak.
Ahogy Ön is mondta, a strandokon könnyen történhet baj. Kemény kézzel kell irányítani a munkatársakat?
Egy jó, összetartó kollektívában dolgozom, ahol lehet számítani a munkatársakra. Mindig azt mondom, hogy én Magdi vagyok, és nem főnök, nem is szeretem, ha főnöknek hívnak. Embernek kell maradni, ugyanakkor a szabályok betartása egy ilyen helyen elengedhetetlen, mindig rendben kell tartani a dolgokat! Havonta mintát vesznek a vízből, és bevizsgálják. Eddig 99 százalékban mindig jó volt az eredmény, a maradék egy százaléknyi hibát pedig amilyen gyorsan tudtuk, kijavítottuk. Kiemelném a takarítónők munkáját, mert olyan sok minden függ tőlük, és olyan gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk.
Szó esett már arról, hogy rengeteget változott a strand 2001 óta, de a jövőbeli tervekről még nem beszéltünk!
Kettőt emelnék ki. Szeretnénk fejleszteni a kempinget, a hátsó gépház udvarában alakítanánk ki számukra egy megállóhelyet, ahol feltölthetik a készleteiket, és természetesen a termálfürdő szolgáltatásait is igénybe vehetik. Azt tervezzük, hogy a korábbi fitneszterem helyén szobákat alakítunk ki, így komplexebb csomagokat kínálhatunk majd a vendégeknek. Ezúton is szeretném megköszönni minden vendégnek, hogy a mi kis családias strandunkat választotta. Azokat, akik még nem voltak, vagy régebben jártak nálunk pedig arra biztatnám, hogy próbálják ki! Mindenkit nagy szeretettel várunk!
(sze)
