Van egy pillanat, amit minden motoros egy életre megjegyez. Az a perc, amikor a friss, még ropogós jogosítvány a kézbe kerül, és a zsebben lapuló kulcs hirtelen nemcsak egy gép indítását, hanem a korlátlan szabadságot jelenti. A legtöbben ilyenkor óvatos körökkel kezdenek a háztömb körül, ismerkednek a kuplunggal, és lassan merészkednek ki az országútra. Én viszont nem kértem az óvatosságból. Június 12-én sikeresen levizsgáztam, majd 20-án átvettem a hivatalos kártyaformátumú jogosítványomat, és nem egész egy hónap alatt beleraktam négyezer kilométert a motoromba. Ebből a bűvös távból ráadásul 3200 kilométert egyetlen, intenzív, hétnapos rohanás alatt teljesítettem. Eljött a pillanat, hogy én is dicsekedhessek egy kicsit és beköszönhessek közétek, motorosok közé, mert most már azt hiszem, végérvényesen közétek tartozom.
A motoros világban él egy makacs sztereotípia, miszerint túrázni csak hatalmas, szélvédős túraendurókkal vagy guruló kanapékra hasonlító utazómotorokkal lehet. Én viszont egy naked (=csupasz), azaz burkolat nélküli motor nyergébe pattantam. Kedves bajtársam egy QJ SRK400 volt, és a hitetlenkedőknek csak annyit üzennék a fanyalgásokra, hogy méghogy nakeddel nem lehet?
Az útvonalat ketten teljesítettük, párban, figyelve egymásra, illetve az sem mellékes, hogy a párom túramotorral tartott velem, hogy a ruháink és egyéb kellékeink is velünk tarthassanak ezen az úton. Nem apróztuk el, egy masszív kört terveztünk Komáromból. Krakkó felé vettük az irányt, ahol meg is aludtunk egyet, majd másnap bejártuk az óvárost, ezután Magastátra felé vettük az irányt, pontosabban Morskie Oko-hoz, ahol 16 kilométert sétáltunk le a motoros felszerelésünkben. Ezután Temesvár következett. Szintén eltöltöttünk itt egy éjszakát, hogy még aznap este megcsodálhassuk a várost. Reggel továbbindultunk, Torda volt a következő megálló, ahol csónakázhattunk a híres Salina Turda 115 méter mélyen elhelyezkedő tárnájában. Még aznap este Medgyesen megpihentünk egy igazán különleges domb tetején elhelyezkedő aprócska faházban, amihez dézsa, szauna és 2 medence is tartozott. Másnap Brassó felé vettük az irányt, amit szintén körbejártunk, itt is éjszakáztunk egyet, majd reggel meglátogattuk a Drakula várát (tölcsvári kastély). Innen tovább is indultunk Transzfogarasra a csodálatos táj és az eszméletlen kanyarok reményében. A transzfogarasi út (DN7C) a motorosok abszolút Mekkája, és nem véletlenül szerepel szinte minden motoros bakancslistáján. Nemcsak Románia, de Európa egyik leglátványosabb és legélvezetesebb magashegyi aszfaltsíkja. Majd aznap este Vajdahunyadon tettünk egy pihenőt és reggel visszaindultunk Komáromba.
Ez a menet autóval sem kis teljesítmény, egy 400 köbcentis, szélvédelem nélküli vason pedig maga volt a tiszta katarzis. Az egész út alatt mindössze egyszer tisztítottunk láncot és olajoztuk újra, egyéb gondunk szerencsére egyáltalán nem akadt a technikával, a gép zokszó nélkül falta a kilométereket.
A napi átlag 460 kilométeres etapok során az időjárás és a természet a teljes arzenálját felvonultatta ellenünk. Megéltük a fagyos 5-10 fokot és a tikkasztó 35 fokos hőséget is, miközben az aszfalton eső és hó váltotta egymást. Volt részünk monoton autópályázásban, kacskaringós hegyi utakban, fullasztó dugókban és balesetek miatti araszolásban is.
Hogy milyen érzés napi 460-at lenyomni egy naked motoron? Őszintén szólva elképesztő. Persze a széllel meg kellett küzdeni, rendesen meg kellett szokni a nyomást, ehhez azért kell kondi. A testem is megfizette a tanulópénzt, hiszen a mutató- és a hüvelykujjam közötti rész porrá égett a kesztyű folyamatos súrolásától, a hideg-meleg drasztikus váltakozásától és az eső, valamint a menetszél gyilkos kombinációjától. Hogy a folyamatos dehidratációt és a trombózisveszélyt elkerüljük, másfél óránként meg kellett állnunk benyakalni egy Powerade-et, ami visszapótolja a kiizzadott sókat és elektrolitokat.
Röviden ennyi az én első történetem. Megérkeztem, felvettem a ritmust, és alig várom a következő ezer kilométereket, ugyanis mind tudjuk négy kerék mozgatja a testet, de két kerék megmozgatja a lelket.
MKI