Néha furcsa dolgokat produkál az élet, hiszen miközben Borbás Marcsi „gasztroangyal” szakmai életútját hallgattam a Kikötő – Polgári szalon legutóbbi beszélgetésén, több párhuzamot is felfedeztem kettőnk között. Kérem, hogy emiatt ne tartsanak nagyképűnek, már csak azért sem, mert soha nem leszek a hatodik legnépszerűbb televíziós személyiség, ahogy a szentendrei skanzen tiszteletbeli néprajzosa sem, de jómagam is szeretek beszélgetni emberekkel, sőt figyelem és hallom is, amit mondanak nekem!
Marcsi, Csóka, Borzi, Marcsa és Mária – higgyék el, még mindig ugyanarról az egy személyről, Borbás Marcsiról beszélünk, aki a Marcsit és a Marcsát (így leginkább a kollégái hívják) szereti, a Máriát már kevésbé, a középső kettővel pedig nem igazán tudott azonosulni. Határozottan Madaras szülöttjének tartja magát, noha az interneten Bácsalmás szerepel, de ugye arról senki nem tehet, hogy 56 évvel ezelőtt csak a városban volt szülőotthon, míg az aprócska – Bács-Kiskun vármegyében, a magyar-szerb határhoz közel fekvő – településen nem. Életét gyermekkora óta a kétkezi munka természetessége határozta meg, számára egyértelmű volt, hogy ugyanúgy járt kapálni a szüleivel, mint a felnőttek, növény-, állat- és termőföldszerető édesapjától nem csupán a Magyarországon fellelhető 120 lószínt ismerhette meg, de ő tanította meg az épeszű életre is.
Ahogy Bödők Gergely műsorvezető megfogalmazta, Borbás Marcsi televíziós pályája a biológia-földrajz és művelődésszervezés Bermuda-háromszögében zajlott, hiszen ezeken a területeken szerzett diplomát, és mindháromnak meghatározó szerepe volt abban, ami a „gasztroangyal” ars poeticájának is tekinthető, vagyis a hagyományok megőrzése, a paraszti élet és a paraszti kultúra megfelelő helyen kezelése, a vidéki élet szépségének hangsúlyozása és a szórakoztatva tanítás fontossága.
1994-ben a szülei ösztönzésére jelentkezett a Magyar Televízió szerkesztő-riporteri és műsorvezetői képzésére, ahová ezer pályázóból mindössze húszat vettek föl. Borbás Marcsi még a régi iskolán nevelkedett, nem egyik napról a másikra lett híres, hanem végigjárta azt a bizonyos szamárlétrát. Tehetségére Kertész Zsuzsa figyelt föl, aki azóta is egyfajta pótanyaként van jelen az életében.
Önálló műsorvezetőként először a Telemázliban láthattuk őt, a sorsolós játék azonban egyáltalán nem állt közel a szívéhez, három éven át volt a Játék határok nélkül háziasszonya, majd jött a Főtér.
„Amikor felkértek a Főtér műsorvezetésére, az volt a koncepció, hogy játsszam el a csetlő-botló városi lány szerepét a tanyasi világban. Mondtam, hogy én ezt nem tudom eljátszani, mert nem vagyok színész, én tényleg ebből a tanyasi világból származom. Jött a szarvasi próbaadás, ahol a gazda elindult, hogy keressen egy botot, amivel megkeverheti a moslékot, mire én feltűrtem a ruhám ujját és elkezdtem kézzel keverni a moslékot. Soha nem gondoltam volna, hogy ezért kapok majd munkát” – mesélte a műsorvezető. A Főtér vasárnaponként 3-5 millió nézőt ültetett le a tévéképernyő elé, a jelenleg futó műsorok ennek nem hogy a felét, de még a negyedét sem tudják produkálni.
A Gasztroangyallal 24 évig utazott hétről-hétre, kutatva az autentikus magyar receptek után, miközben a minőségi, helyben megtermesztett alapanyagok fontosságára hívta fel a figyelmet. 333 igazán sikeres rész után mindössze pihenni szeretett volna kicsit, de már nem akarták, hogy folytassa a műsort.
Hogy mi volt sikerének titka? „Az a titok, hogy nincs titok! Egyszerűen szeretek beszélgetni emberekkel, figyelek arra, akivel beszélek, és hallom is, amit mond. Mi a stábbal a valódi életet mutattuk be. Egyszer azt vágták a fejemhez, hogy az volt a bűnöm, hogy azt hazudtam: vidéken élni jó. Vidéken élni tényleg jó!” – emelte ki Marcsi, aki Őrségben lévő otthonában szívesen ül le a szövőszéke elé, télvíz idején az internetet böngészi a különleges vetőmagokért, és bizony fel is ássa a saját kertjét.
Műsoraival megelőzte a korát, neve brand lett Magyarországon. „Ezt látom, kezelem és komolyan is veszem, mert mindez felelősséggel jár. Én nem lehetek átlagos, tőle minőséget várnak és minőséget kapnak. Félek attól, hogy a lustaságunk, az emberi butaságunk miatt eldobjuk a tradícióinkat, amiket aztán már nem lesz honnan visszakeresni. A kulturális csomagból rendre kihagyják a paraszti kultúrát, noha nélkülük mindannyian éhen halnánk. Ugyanakkor a szó szoros értelmében nem érdekel, hogy népszerű vagyok-e, nem járok partikra.”
Pedig népszerű, a Forbes szerint jelenleg a hatodik legnépszerűbb magyarországi médiaszemélyiség, a szentendrei skanzen tiszteletbeli néprajzosa, Prima Primissaima- közönségdíjas, sőt a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntették, de ami ezeknél is fontosabb, hogy Borbás Marcsi egy boldog ember!
(sze), fotók: archív, fotojako.sk
