Mi az, amit Svanczár Róbertről érdemes tudni?
Ahhoz vissza kell utazni a múltba, ugyanis 6 évesen vesztettem el édesapámat, ami teljesen a feje tetejére állította gyermekkoromat. Igazi apai tanácsért nem tudtam kihez fordulni, nem volt olyan, akinek elmondhattam volna a „férfias dolgokat”. Szinte teljesen magamra maradtam e téren. Meg kellett tanulnom kiállni magamért, megerősíteni testem-lelkem, hogy talpon tudjak maradni. Talán ennek köszönhetően váltam konokká, törekvővé, következetessé és szigorúvá magamhoz.
Ha jól tudom, mindennapi életed része a sport.
Önmagam kerestem a sportban. Kipróbáltam jónéhány vállfaját: box, tenisz, vívás… Egy idő után arra eszméltem, hogy ez nem nekem való. Mígnem a súlyzás, testépítés kezdte egyre inkább felkelteni az érdeklődésem. Keményen edzettem és észrevettem, ha kihagyok egy napot, már nem érzem jól magam. Éreztem, jó úton haladok. Vézna testem egyre izmosodott, kezdett tekintélyessé, erőteljessé válni.
Majd az egyik nap a helyi erőemelő klub elnöke lépett oda hozzám, hogy legyek a csapat tagja. Óhatatlanul is elkezdődött a sportkarrierem. Az első versenyem bronzéremmel zárult.
Majd jött a világbajnokság és kimondhatatlanul boldog voltam, mikor megszereztem az első helyezést. Mindhárman felálltunk a dobogóra. Elhangzott a himnusz, gratuláltak nekünk. A ceremónia után a harmadik helyezett ellenfelemet az édesapja felkapta a magasba, így örültek az elért sikernek. Engem nem várt senki és arra gondoltam, ott helyben odaadnám az aranyérmem, ha csak egy pillanatra annak a srácnak a bőrébe bújhatnék.
Otthon, a város is kitüntetett az Év sportolója díjával, amit feltartottam az ég felé, remélvén, hogy édesapám is látja és büszke rám…
Mire vagy a legbüszkébb?
A világbajnoki cím megszerzése után úgy döntöttem, hogy edző szeretnék lenni. Az Iskolaügyi – és sportminisztérium által elvégeztem egy edzői képzést. Valóra vált egy álom, így már csak a sportnak éltem. Számtalan embernek – 11 éven keresztül – segítettem a fogyásban, életmódváltásban. A legbüszkébb Jakubek Ádámra vagyok, aki tinédzserként került hozzám és meg sem álltunk a világbajnoki címig. Valamint arra is, hogy önerőből sikerült elérnem a céljaimat. Mindig alázattal, maximális odafigyeléssel és következetesen.
A közösségi tevékenykedésekből is jócskán kiveszed a részed…
Gyerekkoromban a történelem volt az egyik kedvenc tantárgyam, legfőképp városunk történelme. Ez volt az alapja lokálpatriotizmusomnak. Mondhatni, szenvedélyem a város. Igyekszem minél több jótékony projektben segédkezni. Jópár éve már ételt osztunk a hajléktalanoknak. Részt veszek a testületi üléseken, segítek fenntartani a közbiztonságot, alapiskolás osztályoknak szervezek kirándulást és ha kell Mikulásként is tevékenykedem.
A családod valószínűleg megsínyli ezt a kemény munkatempót.
Sajnos. Sokszor a családon csattan az ostor. Ha 48 órából állna a nap, nekem az is kevés lenne. Két gyönyörű kislány büszke apukája vagyok. A közösségünkre szánt időt tőlük vonom meg. Természetesen próbálom pótolni. Sportra, fegyelemre nevelem, tanítom őket, hogy mindig küzdjenek az álmaikért, segítsék az elesettetek. Szeressék jótestvérként egymást és becsüljék az élet minden egyes pillanatát.
Az emberek jelentős része még mindig csontkovácsolásként említi a kiropraktikát. Hogy jött ez?
2019-től kezdett érdekelni a sportrehabilitáció. Elvégeztem Budapesten egy képzést, majd ezután egy 2 éves masszőrképző iskolába is beiratkoztam. Párhuzamosan manuál terápiát tanultam és anatómiából sikeres államivizsgát tettem. Ezután megalapítottam a Chiro Mass cégemet, mely mozgásszervi problémákkal küzdő embereknek segít.
Egyre több ember keres fel bizalommal a mozgásszervi problémákat illetően. Mindig azon vagyok, hogy a lehető legjobb tudásommal segítsek, gyógyítsam betegségeiket és enyhítsem fájdalmaikat.
