Ezt vallotta magáról Horváth Attila, városunk legismertebb ambuláns sebésze. Bevallom, hogy nem igazán hittem neki, hiszen olyan jófiús, kedves és előzékeny. Lehetett volna belőle ismert idegsebész, de az élet és a lokálpatriotizmusa máshogy osztotta le a lapokat.
„A nagymamám miatt lettem orvos, aki azt mondta, hogy nem tud engem máshogy elképzelni, csak hosszú fehér köpenyben” – válaszolta meg első kérdésemet Horváth Attila. Az egészségügy azonban nem állt távol a családtól, mert Attila nagyapja annak idején elkezdte az orvosi egyetemet Budapesten, azonban a második világháború közbeszólt, így lett végül a komáromi kórház személyzeti igazgatója, aki pályafutása során végig nagy népszerűségnek örvendett. Édesanyja pedig rehabilitációs nővérként dolgozott, akit szintén meleg szívvel emlegetnek az egykori betegek.
És hogy miért pont a sebészetet választotta? A válasz egyszerű: ebben a szakágban gyors döntések és gyors eredmények is születnek. A sebészek, ha szigorúan vesszük, élet és halál urai.
„Az egyetem elvégzése után a komáromi kórházba kerültem, ahol Bastrnák Ferenc főorvos felkarolt és nagyon sokat segített. Természetesen engem is vonzott a plasztika, a baleseti sebészet és az idegsebészet, ez utóbbira még egy ajánlatot is kaptam Budapesten, amit végül a lokálpatriotizmusom miatt nemet mondtam. Az élet máshogy alakult és maradt az ambuláns sebészet, ami többek közt azért is jó, mert a magam ura vagyok, a munka mellett tudok apa és férj is lenni.”
A sebészek olyanok, mint a fogorvosok! Valljuk be őszintén, hogy nem szívesen keressük fel őket, még akkor is, ha tudjuk, hogy a mai orvostechnikai eszközöknek köszönhetően a beavatkozás nem – vagy csak egy kicsit – fog fájni. Horváth Attila azonban egy igazán kedvelt és népszerű ambuláns sebész Komáromban.
„Naponta többször megkapjuk a dicséretet, hogy gyorsan és jól dolgozunk. Az, hogy valaki jó sebész legyen elsősorban elhatározás, másrészt szerencse kérdése is. Jó fizikum és gyors döntőképesség kell hozzá.”
A rendelő üzemeltetése mellett 13 évig a helyi kosárlabdacsapat orvosa is volt, de egy idő után már nem tudta összeegyeztetni a kosármeccseket kisebbik fia, Kristóf focimérkőzéseivel, és érthető módon az utóbbit választotta, ugyanis a család mindig meghatározó szerepet játszott az életében. Családjának tagjai ismertek és elismertek városunkban. Édesapja, Horváth György alkotmánybíró volt, nővére ügyvéd, sógora vállalkozó és edző, unokaöccse, Dávid bajnok kenuban, míg unokahúga, Eszter énekes-gitárosként tesz szert egyre nagyobb népszerűségre.
„Egy nagyon jó apát kaptam az élettől, több volt, mint apa, mindenben támogatott. Ő volt az összetartó erő a családban, úgy neveltek fel bennünket Andreával, hogy együtt egy erős köteléket alkossunk. Azóta is mindenben számíthatunk egymásra. Feleségem napközis tanárnőként dolgozik, akit imádnak a gyerekek, mert igazságos és szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Nagyobbik fiam, Zalán most ballagott el a gimiből, ő a jogi egyetemen folytatja a tanulmányait. Mindkét gyermekemről elmondható, hogy jó fejű, okos, életrevaló srácok.”
A népszerű doki egy nyitrai kutyakiállításon szeretett bele a közép-ázsiai pásztorkutyába, amikor is egy autó csomagtarjából kölykök kandikáltak ki rá.
„Mindenféle tudás és előképzettség nélkül akkor és ott vettem is egy kölyköt, jelenleg négy közép-ázsiai pásztorkutyánk van. Tudni kell róluk, hogy a nagy test érző szívet takar, igen családcentrikus, lojális kutyafajtáról beszélünk, amelyik igen jó az őrző-védő szolgálatban. Miattuk már háromszor utaztam el Közép-Ázsiába, hogy felkutassam az őshazájukat, ami Kirgizisztán, Üzbegisztán területén lehetett. Szeretem a történelmet, és nagyon valószínű, hogy Árpád vezér is ezzel a kutyafajtával jöhetett be a Kárpát-medence területére.”
Horváth Attila nem csak sebészként, de városi képviselőként is meghatározó szerepet játszik Komárom életében. Jelenleg már a harmadik ciklusát tölti a helyi plénumban.
„Anno Vörös Péter keresett meg a lehetőséggel, hogy szerinte együtt tudnánk jó dolgokat csinálni. Azt hiszem, hogy sikerült is a megfelelő irányba állítanunk Komárom fejlődését. Vannak néha melléfogások, ez tény, de az is, hogy 10-12 évvel ezelőtt nem volt ilyen gazdag kulturális- és sportéletünk. Folyamatosan fejlődik és szépül a város, ehhez persze szükséges az is, hogy a lakosok partnerek legyenek benne. Természetes, hogy vannak lakossági igények: legyen rendszeresen lenyírva a fű, vigyék el a hulladékot, újuljanak meg az épületek stb. Ezek megvalósítása minden esetben pénz kérdése. Amire nagy szüksége lenne Komáromnak, az egy erős munkaerő-piac, versenyképes fizetésekkel. Azonban nem gondolom, hogy az ipari park létrehozása lenne a város fő prioritása. Azt kell kihasználnunk, amivel rendelkezünk, ez pedig Komárom múltja és történelme. Ami a felszólalásokat illeti, nem vagyok egy nagy szónok, azonban a frakcióban mindig mindent megbeszélünk, és ott rendre el is mondom a véleményemet. Azt, hogy egyáltalán bekerültem a testületbe, elismerésként éltem meg, hiszen az emberek bizalmat szavaztak nekem.”
(sze)
