Ma van 731 éve, hogy az úr 1095. esztendejének július 29. napján megdicsőült Szent László királyunk.
Halála előtt ígéretet tett népének, hogy ha a magyarságot külső ellenség vagy idegen támadás éri, ő feltámad sírjából, és a magyarok segítségére siet.
S bizony holtában is vitéz volt Szent László király, hiszen halála után kétszáz évvel vívta meg utolsó, győzedelmes harcát.
Kétszáz esztendővel a szent király halála után történt, hogy a székelyek hadba szállottak a tatárok ellen, akik esmét Magyarország ellen támadtak.
Amikor a székelység felvonult, és a rettenetes tatár hordát meglátta, szívében elkeseredett, és így fohászkodott:
– Szűz Máriám, segíts meg! Szent László királ, harcolj velünk!
És halljatok csodát: az ég meghallgatta a székelyek könyörgését.
A pogány tatárok csodát láttak:
A székelyek sorai előtt egy hatalmas vitéz jelent meg lóháton, fején aranykorona csillogott, kezében csákányt tartott.
A vitéz megsarkantyúzta lovát, szembevágtatott a tatárokkal, és csákányával törni-zúzni kezdte őket.
Úgy csapott le rájuk, mint a villám, a legjobb vitézek viasz módjára olvadtak el előtte.
A lovas vitéz feje fölött, a magas levegőégben egy gyönyörűséges asszony lebegett, fején aranykorona, ruhája olyan fényes, hogy az emberi szem elkáprázott tőle.
Mondotta is egy vén tatár, akit fogságba ejtettek:
– Nem a székelyek, nem is a magyarok győztek le minket, hanem az a László, akit azok segítségül hívtak!
Többi társai is bizonygatták:
– Mikor a székelyek ellenük nyomultak, előttük járt egy nagy harcos, magas lovon ülve, fején aranykorona, kezében csatabárdja, mely a legsúlyosabb ütésekkel és vágásokkal pusztított bennünket. A harcos feje fölött a levegőben egy gyönyörű nőszemély tündökölt, csodálatos fényben, fején arany korona látszott, fölötte nagy dísszel és ragyogással ékesítve.
A csata ideje alatt a nagyváradi templomban is csoda történt:
A templom őre sehol sem találta a szent király koponyáját.
Hiába kereste, hiába kutatta, csak a csata ideje után talált rá az őr a helyén, ahonnan eltűnt. De úgy megizzadva, mintha a legnagyobb munkából vagy nyári hőségből tért volna vissza valahonnan…
Így győzte le Szent László király holtában is a tatárokat, segítette Magyarországot, a magyarok nemzetségét, ahogy azt a mai napig is teszi és örökké tenni fogja.
(os)