A Vág híd felújítása évekig a komáromi közélet egyik legfáradtabb mondata volt: mindenki beszélt róla, de semmi sem történt. Most először látszik úgy, hogy a történet valóban elindulhat a megvalósítás felé. Keszegh Béla a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a tárgyalások után immár reális képe van a városnak arról, hogy a híd felújítása végre megtörténhet. A beruházás nagyságrendje elérheti az 5 millió eurót, miközben az izsai körforgalom fejlesztése is előreléphet. Ez önmagában örömhír, csakhogy Komárom pontosan tudja: egy ilyen horderejű felújítás nemcsak megoldás, hanem súlyos közlekedési próbatétel is lehet.
A Vág híd nem egyszerű átkelő. Ez a város egyik létfontosságú észak–déli folyosója, amelyen naponta rengeteg autó halad át, és amelyhez a külterületek, a mentés, a tűzoltás, a hulladékszállítás, a vízellátás és a mindennapi ingázás is szorosan kapcsolódik. Vagyis itt nem pusztán arról van szó, hogy felújítanak egy rossz állapotú műtárgyat, hanem arról is, hogyan tud közben működőképes maradni egy egész városi térség. A város álláspontja ezért világos: a felújítást támogatni kell, de nem mindegy, milyen ütemezéssel és milyen szervezettséggel történik.
Az egyik legnagyobb feszültségforrás jelenleg az információhiány. Felmerült egy júliusi kezdési időpont, de a polgármester egyértelművé tette: ez nincs hivatalosan megerősítve. Már önmagában ennek a dátumnak a kiszivárgása is komoly reakciókat váltott ki a vállalkozók, gazdálkodók és intézmények részéről, mert egy ilyen lezárás nemcsak kényelmetlenség, hanem komoly logisztikai és gazdasági kérdés is. Aki árumozgatásban, szállításban, sürgősségi ellátásban vagy egyszerűen napi ingázásban érintett, annak nem sejtésekre, hanem pontos menetrendre van szüksége.
A város ezért nem Facebook-kommentek szintjén akarja kezelni a helyzetet, hanem szakmai koordinációval. A sajtótájékoztatón elhangzott: felmerült a pontonhíd, a komp, a gyűjtőparkolók, a kerékpáros megoldások és a vasúti alternatívák kérdése is, de egyik sem olyan egyszerű, mint első pillantásra tűnik. A pontonhídhoz műszaki feltételek, vízállási viszonyok, biztonsági felügyelet és több hatóság együttműködése kellene. A komp kapacitása korlátozott, ráadásul napi 1000-1500 eurós működtetési költséggel számolnak. A vasút érdemi segítséget jelenthetne, főleg ha sűrítenék a járatokat, illetve ha Gyulamajornál is megállna a vonat. A város mindezt összehangolt rendszerben szeretné látni, nem ötletszerű kapkodásként.
Keszegh Béla arról is beszélt, hogy a város levélben foglalta össze észrevételeit és elvárásait az illetékesek felé. Ebben egyszerre jelenik meg a támogatás és a határozott igény a jobb szervezettségre. A város nem akadályozni akarja a felújítást, hanem elérni azt, hogy közben ne bénuljon meg a térség. Ennek része az is, hogy a kivitelező a teljes lezárás idején két műszakban, akár hétvégén is dolgozzon, hogy a kritikus időszak a lehető legrövidebb legyen. A város állandó munkacsoport felállítását is kéri, amely heti rendszerességgel egyeztetne a minisztériumokkal, a rendőrséggel, az útkezelővel, a vasúttal és a helyi szereplőkkel.
A Vág híd története most fordulóponthoz ért. Már nem az a kérdés, szükség van-e a felújításra, arra nyilvánvalóan igen. A kérdés most az, képesek lesznek-e az illetékesek úgy megszervezni ezt a folyamatot, hogy Komárom ne elszenvedője, hanem kezelhető résztvevője legyen a hónapokig tartó átalakulásnak. A város üzenete lényegében egyszerű: ha már végre megmozdult valami, akkor most ne félmunkát, hanem valódi koordinációt kapjon hozzá a térség.
(lk), fotó: Gútaiújság, Delta
